Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Pearl Cole a XIX. századi Melbourne legpompásabb épületben él, az édesapja alapította Könyvesházban.

Ez az Ausztrália azonban kissé más, mint amit mi ismerünk, és a Könyvesház sem egyszerű könyvesbolt. Ebben a világban a varázslat természetes dolog, és más-más módon, de az emberek többsége képes végrehajtani. Mr. Cole minden képességét a Könyvesházba ölte, amiben így van őserdő, magától mozgó létra, de még az óceán mélyét mutató ablak is.

A másolat

Nem sokkal az Obskurátor érkezése után, a Könyvesház állapota romlani kezd és vele együtt teremtője, Mr. Cole egészsége is. Pearl és Vally nyomozni kezd, és kísérteties felfedezést tesznek: az épület egy eldugott zugában rég elvesztett húgukra bukkannak. Ez a Ruby azonban egészen más, mint az ő Rubyjuk. A másolat nem nevet, nem játszik, még csak nem is mozog. Mr. Cole bevallja, hogy üzletet kötött az Obskurátorral, ha visszahozza kislányát úgy, ahogy az utolsó fotón látható, választhat bármit, amit lát. Nagyon úgy tűnik, az Obskurátor a Könyvesházat választotta, az azonban olyan szorosan kapcsolódik alkotójához, hogy ő is megbetegszik.

Veszélyes fogadás

Pearl és Vally jobb ötlet híján újabb alkut köt a mágussal. Ha az általa kiötölt játék mind a hét állomását teljesítik, az Obskurátor elengedi a Könyvesházat és édesapjukat. Ha azonban veszítenek, nem csak a Könyvesházat és vele együtt Mr. Cole egészségét, de saját, az épülethez kötődő emlékeiket is elveszítik.

A játék hét állomása, melyet az épületen látható szivárvány hét sávja jelöl, más és más kihívások elé állítja a gyerekeket. Előfordul, hogy fejtörőt kell megoldaniuk, máskor arra van szükség, hogy a testvérek össze tudjanak dolgozni és vigyázzanak egymásra, egy feladat pedig csak úgy teljesíthető, ha a báty háttérbe tudja szorítani saját büszkeségét, és hagyja, hogy kishúga vezessen.

Kistestvérek, nagytestvérek

A könyv két legfontosabb témájából az egyik ezáltal a testvériség. Pearl és Vally nagyon is különbözőek, míg a lány pimasz és odavan a varázslatért, addig a fiú komoly, két lábbal jár a földön, a tudomány embere. Bár a két főszereplő egyértelműen Pearl és Vally, összes többi testvérük is megjelenik a könyvben a tizenhatéves Lindától a hét év körüli Ivy-ig. A feladatok megoldása során, amiben idővel a többi testvér is részt vesz, a gyerekek különbözőségeik ellenére megtanulják jobban értékelni egymást, és jobban odafigyelni a másikra. A könyvben néhol a korkülönbségekből eredő testvéri problémák is megjelennek, például hogy hogy éli meg a még kisfiú Vally, hogy kamaszodó bátyja már nem vele játszik, hanem a lányokat figyeli, vagy a tizenhat éves Linda, hogy még nem felnőtt, de már a kicsik sem hívják magukkal játszani.

Közös veszteség, közös feldolgozás

A könyv másik alapvető témája egyértelműen a halál, a gyász és a veszteség témaköre. Bár látszólag az élet megy tovább, a gyerekeknek meg kell tanulniuk feldolgozni az űrt, amit Ruby hagyott maga után. A könyv kitér rá, hogy Ruby nem csak önmagában veszteség, hiányával a családi kapcsolatok is megváltoztak, például Pearl és Vally közt, akiket különbözőségük ellenére Ruby tartott össze. Úgy gondolom erőssége a könyvnek, hogy megmutatja, a gyászba felnőttek is beleroppanhatnak. Egy gyermek számára könnyebb feldolgozni a traumát, ha azt látja ez egy fájdalmas időszak, ami mindenkinek nehéz, mintha azt mondják, neki "Ne sírj, légy bátor nagylány/nagyfiú!" Egy gyermek, testvér elvesztése az egész család számára trauma, és ahogy azt a könyvben is látjuk, a család csak együtt tudja feldolgozni. Azáltal, hogy a családnak el kell fogadni, hogy az ál-Ruby hiába egyre életképesebb, nem az igazi, a Cole-ok megtanulják elengedni testvérüket. A játék utolsó állomása tágabb értelemben is foglalkozik az elmúlás témakörével, Pearlnek arra a nagy kérdésre kell választ találnia, mi értelme az életnek és a világának, ha egyszer úgyis elmúlik.

Be kell valljam, a borító és a fülszöveg egyáltalán nem utal rá milyen komoly kérdéseket fontolgat a könyv, ezek alapján én egy átlagos, tíz éveseknek való kalandregényre számítottam. A történetmesélés stílusa valóban 8-12 éveseknek való, néhol azonban gyakorlatlanabb olvasó számára nehezebb szavak is megjelennek, számukra a néhány lábjegyzet is zavaró lehet. Emiatt, és az esetleg ijesztő jelenetek miatt (Ruby másolat, babává változó gyerekek), fiatalabbak esetében érdemes fontolóra venni a szülővel történő közös olvasást.

A két fő témán kívül számos egyéb apróságról is lehet beszélgetni a könyv kapcsán, például arról, hogy ne kössünk bizonytalan üzletet, vagy hogy jó ha két lábbal állsz a földön, de néha el kell rugaszkodni (esetleg épp ellenkezőleg). Különösen a könyv elején az író nagy hangsúlyt fektet az elfogadás fontosságára, elsősorban bőrszínre és vallásra vonatkozólag.

Érdekesség:

A könyvben szereplő családot és a Könyvesházat a valóságban is létező XIX. századi Cole családról és az ő üzleteikről mintázták. A könyv végén néhány oldalban olvashatunk róluk. 

S bár nagyon rég nem látta őt, Vally újra érezte, hogy a testvérük velük van. Nem lélekben, mert Mamus szeánszai bebizonyították, hogy békésen távozott az élők sorából, és nem is testben, ami a földben pihent, a másolat pedig megsemmisült. Viszont ott volt a fejükben, a testvéreiben visszaköszönő hasonlóságokban: Linda göndör hajában, Eddie majomvigyorában, Pearl kerek arcában, Ivy sötét szemében. És ott volt a Cole Könyvesház történetében, ahogy mókusként kúszott, kenguruként ugrott, bárányként bégetett, pacsirtaként énekelt."

Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza - Manó könyvek, Bp., 2022 

További infó: https://manokonyvek.hu/index.php?action=konyv&id=139499902