Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Perla tizenhat éves. Majdnem kitűnő tanuló. Megyei futóbajnok. És terhes. Egy fiútól, akivel sosem járt, és aki valaki mással jár. Az iskola szépfiújától, akiért óvodás kora óta epekedett, de aki addig a napig rá se nézett.

Miért csináltam ezt?

Annalisa Strada regénye a terhességi teszt elkészítésétől addig a pillanatig kíséri el Perlát, míg meghozza a döntését a kicsivel kapcsolatban. Míg Perlának egyre az kavarog a fejében, hogy hogyan változtatja ez meg az életét, hogy mondja el a szüleinek, és főként, hogy mi legyen a kicsi sorsa, arra is választ keres, miért tette ezt? Miért kent fel egy kiló sminket, miért vett fel egy miniruhát meg egy magassarkút, és aztán miért ment be egy alig ismert fiúval egy sötét helyiségbe? A következő hetekben, míg Perla egy életre szóló döntést próbál meghozni, önmagával is kénytelen szembe nézni.

Annalisa Strada és a szexualitás

Annak a bizonyos bulinak az eseményit a regény flashbackben mutatja. Nem csak azt látjuk, Perla hogyan veszítette el a fejét, és hogyan gyűrték le a hormonok, de a terhes Perla kommentárjait, ítéletét is olvashatjuk közben. Amit akkor romantikusnak érzet, valójában közel sem volt az. Mikor azt hitte tudja mit csinál, igazából lövése sem volt róla.

A szexjelenet leírása őszinte, de nem szaftos. Elsősorban arra koncentrál, hogy a lány mennyire elveszítette a kontrolt, hogy a hormonok irányítottak. Abból sem csinál titkot, hogy a dolog közel sem volt olyan katartikus élmény, mint amilyenre számított. Egy kaotikus, kissé kényelmetlen tíz perc, aminek se előzménye, se folytatása nem volt. Ennek az estének a leírásán kívül a szex egyetlen egyszer kerül szóba még a regényben. A történet vége felé elhangzik egy nagyon szép magyarázat a szex és a szeretkezés közti különbségről.

Támogató közeg?

És hogy kire számíthat Perla ebben a helyzetben? Elsőként legjobb barátnőjére, Allegrára. Ő az, aki már a teszt megvásárlásakor segít, ő az, aki gondolkodik, amikor Perla még fel se fogja a hírt. Elkíséri az orvoshoz, támaszt nyújt. Allegra jó barátnő, még ha egy kicsit túlságosan is erőlteti saját véleményét azzal kapcsolatban, mit kéne tennie Perlának. Az ő édesanyja lesz az első felnőtt, aki tudomást szerez Perla helyzetéről. Silvia pontosan azt teszi, amit bármelyik anya tenne, ha a nála vendégeskedő kamaszlány bejelentené, hogy terhes: megöleli, aztán haza küldi az anyjához. Cesare-ra, a baba apjára nem lehet számítani, az első reakciója, hogy a gyerek nem az övé, később érezteti, hogy neki nincs köze ehhez, de örülne, ha Perla elvetetné.

Aki tényleg segítség Perlának, az a nagybátyja, Davide. Silvia után ő lesz az első felnőtt, akit Perla beavat, úgy érzi, hozzá bizalommal fordulhat. Davide meghallgatja, nem csinál jelenetet, nem balhézik. Kegyetlenül őszinte, de támogató. Nem rejti véka alá, hogy szeretné, ha Perla megtartaná a babát, de kimondja: akkor is szeretni fogja, ha másként dönt.

"Hogy tehetted ezt velem?"

És hogy ki hiányzik a felsorolásból? Hát a szülők. Akiknek legelőször szólni kellett volna. Csakhogy Perla nincs jóban a szüleivel. Az otthoni légkör gyakran feszült, apja nem tűr ellentmondást, időnként üt is. Anyja teljesítmény orientált, számára fontos, hogy minden tökéletesnek tűnjön. Gyakran veszekszenek. Mikor Perla azzal az elhatározással tér haza Allegrától és Silviától, hogy beszél a szüleivel, apja nincs is otthon, egy balhé után napokra elmegy. A kistestvéreit elviszi a nagymama, anyukájának eszébe sem jut megkérdezni, miért jött előbb haza a nyaralásról. Perla magára marad.

Mikor végül színt vall, a szülők nem reagálnak jól. Pár pofont leszámítva az első reakciójuk "Hogy tehetted ezt velem?" A lányuk terhessége olyasmi, ami velük történik, az, hogy Perla hogy érezheti magát, fel sem merül bennük. Mint ahogy az sem, hogy Perlának beleszólása van abba, mi legyen a kicsivel. Apja eldönti, hogy el kell vetetni és pont, nincs vita.

Perla anyja végül kiáll a lányáért, úgy dönt, támogatja, bárhogy is dönt. Ő, a nagymama, és egy laza nagynéni olyan biztonságos zónát teremtenek, amiben Perla végre tényleg érzi, van választási lehetősége, és bár bárhogy is dönt, élete örökre megváltozik, de nem ér véget. És hogy hogy dönt Perla? Ezt nem tudjuk meg, az írónő nyitva hagyja a kérdést, hogy az olvasó tényleg átgondolhassa, ő mit tenne.

Annalisa Strada regénye olvasmányos, a komoly téma ellenére könnyed stílusú regény egy rossz döntés következményeiről. 2014-ben elnyerte a gyermekirodalmi Nobel-díjként is emlegetett Andersen díjat 15 éven felülieknek szóló kategóriában. 

Biztos vagyok benne, hogy bármit is kérek a dokitól – akár a következő ultrahanghoz, akár az abortuszhoz kérek tőle egy újabb időpontot – ez az egész történet örökre megváltoztatott. Akármi lesz, az életem egyik mérföldköve marad."

Annalisa Strada: Két rózsaszín csík – Tilos az Á Könyvek, Bp., 2017