Fecó bátyja, Móra István, új
könyve bemutatójára készül. A két malom hadban áll. A munkások a malmokkal állnak
hadban, mert jobb munkakörülményeket akarnak és főként, féltik a munkájukat a
gépektől. Az országos politika Zentán is bőven okoz feszültséget, az utcákat
pedig egy elegáns, de egészen fura alak rója. Kis híján balesetet okoz, mikor az
utcakövek közti távolságot méri, és valami ördögi járművel jár, olyan
biciklivel, ami akkor is megy, ha nem pedálozzák. A neve Bánki Donát.
Mindez azonban semmi ahhoz képest, hogy a város Ferenc
József látogatására készül, és ennek tiszteletére elektromos közvilágítás
kiépítéséről döntenek.
Mikor azonban Bánki szállodájában tűz üt ki, Zsigát pedig
először gyújtogatással, majd lopással gyanúsítják, az új baráti társaságnak
össze kell fognia, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Mindez azonban Zsuzsi és
Dorka barátságát is próbára teszi. Különösen, mert úgy tűnik, Zsuzsi boldogabb
itt, mint a saját korában.
A Gőzgépek és
pomponlányok nem a sorozat legerősebb kötete, de azért szórakoztató és
olvasmányos. A korabeli politikai viszonyokat nem érzem annyira magyarázottnak,
mint néhány másik kötetben, de Baráth Katalin összességben visszaadja a vidéki
boldog békeidők hangulatát, és azt is szépen bemutatja, mit illett, vagy nem
illett akkoriban egy kisasszonynak. A két lány barátsága szépen kidolgozott
szál, és mindkettejüknél érdekes jellemfejlődést láthatunk. A pomponlány vonal
kissé életidegen nekem, tekintetbe véve, hogy Magyarországon nincs ennek
kultúrája, ráadásul a két főszereplő nem is pomponlány, de kétségtelenül
figyelemfelkeltő cím. Tizenegy éven felülieknek ajánlom.