Böszörményi utolsó nagy sorozata, az Ambrózy báró esetei az
Álomfogó könyvekhez mérhető sikert ért el, ha nem nagyobbat. Romantikus
történelmi krimi a illenium és a századforduló korából. Minden Böszörményi
Gyula könyv mögött komoly kutatómunka áll, de ez, az olvasó számára, talán
ennél a sorozatnál a legszembetűnőbb. Böszörményi elképesztő pontossággal
jeleníti meg a korabeli Budapestet, kezdve a milleniumi forgatagtól a mára
teljesen eltűnt Tabánig.
Hangay Emma, a marosvásárhelyi könyvkereskedő lánya eltűnt a
milleniumi ünnepségek alatt. Négy évvel később az új postás egy két évvel
korábbi, nem kézbesített táviratot talál, amit Emma küldött, hogy indul haza.
Csakhogy a lány sosem érkezett meg. Húga, a tizenhat éves, karakán Milli a
székesfővárosba indul, hogy kinyomozza, mi történt szeretett nővérével.
A történet eleinte két időszálon fut, Emma kalandjait
ugyanúgy olvashatjuk, mint Milli négy évvel későbbi nyomozását. A fiatalabbik
lány hamar belefut a kedvtelésből magánnyomozó Ambrózy báróba. A báró sok
mindenben idézi számomra az eredeti, még nem átdolgozott, papíralapú Sherlock
Holmes-t, nem csak zsenialitásával, de a női nemre vonatkozó nem túl hízelgő
véleményével, és azzal a fajta viselkedésével, ami voltaképpen pontosan
betartja az illemszabályokat, mégis könnyedén felpaprikázza az ember lányát.
A következő kötetekben Ambrózy Richárd és Hangay Milli nem
csak Emma, de a Budapestet megrázó különös gyilkosságok után is együtt
nyomoz.
A soroztat nem csak jókora adag humorral, de némi
feminizmussal is fűszerezett, a valós helyszínek mellett valós személyek egész
sorát is felvonultatja. Az első néhány kötet zseniális, az utolsó pár már nem
feltétlenül. A sorozatot elsősorban nagyobb kamaszlányoknak írták, de láttam
már tizenkét éveseket és felnőtt férfiakat is jól szórakozni rajta.