És amikor már örültem, hogy kaptam egy humoros
kalandregényt, jött a kettes számú pozitív csalódás: kiderült, hogy ennél jóval
többet kaptam. Csoma-Lőrincz Tamara ugyanis behozza a családon belüli erőszak
témáját, méghozzá meglepően mélyen. Már a regény elején tudjuk, hogy Alex apja
a fiát és a feleségét is veri, de a történet nem áll meg ott, hogy utáljuk az
illetőt és új, isteni hatalmunkkal rémálmokat küldünk neki. Csoma-Lőrincz Tamara
egészen komolyan foglalkozik a témával: azzal, hogy ez hogyan határozza meg a
gyerek személyiségét, vagy hogy miként befolyásolja a döntéseit. Szó van a félelemről,
hogy az áldozat olyanná válik, mint az elkövető, de arról is, hol húzódik a
határ az önvédelem és a szörnyeteggé válás között. Csoma-Lőrincz Tamara még azzal
is foglalkozik, milyen felelősséget érez a gyerek az anya iránt, és hogy a
társadalmi elvárások miatt miért súlyosabb ez a fiúk esetében.
Hadd hozzak itt még egy összehasonlítást Riordannal. Percy Jackson
első nevelőapja is címeres vadbarom, de ott csak a felszínen kerül szóba a téma.
Csoma-Lőrincz nem csak sokkal mélyebben foglalkozik a témával, de egészen más
lezárást is ad neki. Míg Percy és az anyukája nemes egyszerűséggel kővé változtatják
a fickót, addig Alex, komoly munkával eljut oda, hogy kiálljon magáért, és
egyértelművé tegye az apja számára, ha újra megüti annak jogi következményei
lesznek. Egészen más a két anya karaktere is. Sally Jackson a fia érdekében tűr
egy bántalmazó kapcsolatot, de őt nem hagyja bántani, és amikor lehetősége lesz
rá, gond nélkül leszámol párjával, hogy aztán boldogan éljen Percy-vel. Alex a
történet folyamán végig sorsközösséget érez anyjával. Bár a nő soha nem védi
meg a fiát, Alex ezt a félelemnek tulajdonítja. Azért nem hagyja el a szülei lakását,
amint tudja, mert úgy érzi, kötelessége maradni és védeni az anyját, vagy
legalábbis nem hagyni egyedül szenvedni. Csakhogy mikor Alex végül összecsomagol,
és az anyjának is felajánlja, hogy tartson vele, a nő nem akarja elhagyni a
bántalmazó férjet, sőt, úgy érzi Alexnek kéne bocsánatot kérnie az apjától.
Huszonhat év házasság után, még ha az a házasság borzalmas volt is, megrémíti a
független élet gondolata.
A Hádész – Az Alvilág tini kalandora vicces és szórakoztató
kalandregény. A komolyabb szál és néhány tudást igénylő poén miatt (pl. a "pátiák")
inkább tizennégy éven felülieknek ajánlanám, de nincs benne semmi olyasmi, amit
egy tizenkét éves ne olvashatna. A keményebb témát jól oldja az író humora, a
könyv egy pillanatra sem válik nyomasztóvá.
Plusz infó: fiús anyukák szoktak kétségbeesetten kóvályogni
a könyvesboltban, hogy olyan kamaszoknak szóló könyvet keressenek, amiben nincs
romantikus szál. Örömmel jelentem, hogy a Hádész pont ilyen könyv.
Kedves Csoma-Lőrincz Tamara, várjuk a további könyveket!
Akár ebben a világban, akár másikban.