Hiszti Kriszti (hivatalos nevén Borókai Annamária) nem rossz
gyerek, mégis menekülnek tőle a felnőttek. Nem szereti, ha valami unalmas, és
főleg nem szeret csendben lenni. Nem csoda, hogy hiába imádják, még a szülei is
megkönnyebbülnek, mikor egy nyári napon betoppan a nagymama, hogy magával vigye
egyszem gyermekük.
Töpszli néni nem akármilyen nagymama. Tizennégy évesen,
'56-ban mentőt vezetett, dolgozott cirkuszban, hozzáment egy svédhez, rákászhajón
élt. Mikor aztán egy vihar elvitte a férjét, hazajött a kisfiával. Vezetett
Volán buszt és kocsmát, piacozott, könyvtárban dolgozott vagy épp ásványvizet
palackozott, mindezt olyan végtelen energiával, amiből bőven maradt öregkorára
is.
Kriszti és ő minden évben együtt vágnak neki a
Káli-medencének.
Kincs, ami nincs
Kriszti és Töpszli néni Kender úrnál, a folyton sopánkodó
ócskásnál kezdi a nyarat. Kriszti egy polc alatt elrejtve gyönyörű régi dobozt
talál, amit ki is könyörög magának. No nem a doboz érdekli annyira, hanem a
benne lévő régi térkép, ami nyilván valami hatalmas kincshez vezet. Rögvest
tervezgetni is kezdi, mihez kezd a vagyonnal: saját tv adó és az iskola
megvásárlása és átalakítása egyaránt szóba kerül. Terveibe nagymamáját is
beavatja, így együtt indulnak nyomozni, idővel pedig a nagyszüleinél unatkozó
Huba is hozzájuk csapódik.
Sajnos a kincskereső szál nem olyan izgalmas, mint amilyen
lehetne. Az olvasó számára túl hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Töpszli néni áll
a dolog mögött, és időnként fogja a fejét, hogy Kriszti hogy nem jön rá erre. A
rejtvények jól átgondoltak, de sokszor nem túl izgalmasak, ráadásul, tudjuk,
hogy semmiféle vagyon nem vár Krisztire az út végén. Tény, hogy a Kincs, amihez
a kislány eljut végül, nagyon is megéri a küzdelmet, de összességében ez a szál
nem annyira sikeres, pedig ez adja a történet gerincét.
Azt viszont el kell ismerni, hogy Fiala Borcsa módszeresen
végig mutogatja a környék látványosságait, a Balatoni nyomozás amolyan mesébe
ágyazott útikönyv.
Balatoni fosztogatók
A környék békéjét nem csak a turisták, de sajnos a fosztogatók
is megzavarják. Egyre-másra hallunk lopásokról, hol egy értékes nyaklánc tűnik
el, hol egy lakókocsit pakolnak ki. Sajnos erre a szálra is ugyanaz igaz, ami a
kincskeresősre, az olvasó számára túl hamar lesz egyértelmű, hogy Kender úr áll
a dolog mögött, aki megelégelte, hogy a szezon alatt kell megtermelniük az
egész éves jövedelmüket. Egész családját beszervezte, időnként kényszerítette, hogy
módszeresen kipakolják a vidéket. Töpszli néni és a gyerekek segítenek leleplezni
a bűnszervezetet és fülön csípni a gazembert.
Szókincs és humor
Bár izgalom terén hagy kívánni valót maga után a történet, két
dolgot mindenképpen el kell ismerni, a könyv humorát, és a stílusát. Fiala
Borcsa igen választékos, gazdag szókincsű szerző. Számos olyan kifejezést
használ, ami, ha nem is ismeretlen a gyerekeknek, nem feltétlen része a
mindennapi szóhasználatnak. De nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy
szótárra és lábjegyzetekre van szükség a megértéshez, pont ellenkezőleg, a Balatoni
nyomozás nagyon is olvasmányos.
Valamelyest a nyelvezettel függ össze a könyv humora. Ha
maguk az események nem is mindig viccesek, leírásuk megnevetteti az olvasót. A
történetet Freya, az óriás macska, és Lajos, az identitászavaros öszvér is színesíti.
Bár Kriszti szóáradata időnként még az
olvasónak is sok, az általa elejtett tények érdekesek.
Bár a Balatoni nyomozás nem Fiala Borcsa legerősebb
regénye, összességében kedves történet kilenc éven felülieknek, ami halványan
emlékeztet Nemere István, A fantasztikus nagynéni című sikerkönyvére.