Francesca Zappia: Eliza és a szörnyek
Kedvcsináló
Eliza mesterfokon űzi a láthatatlanság művészetét. Bő ruhákat hord, kapucnis felsőket, és olyan keveset beszél, hogy a suliban sokan némának hiszik. Egyikük sem tudja, hogy az internet világában ő nem Eliza, a fura lány, hanem Lady Constellation, egy több milliós követőtáborral rendelkező online képregény alkotója. Eliza az offline világban vegetál, életét az interneten éli. Rendben van ez így? Egyáltalán, elválasztható a két világ?
Spoileres kibeszélő
Eliza nem is különbözhetne jobban a családjától. Míg ők nyíltak, ő bezárkózó. Míg ők szupersportosak, ő minden mozgáshoz antitálentum. A szülei aggódnak érte. Ők nem tudják mekkora siker a Szörnyek Tengere képregény, csak azt látják, a lányuk minden szabadidejében rajzolgat, továbbtanulási tervei nincsenek, folyamatosan a neten lóg. Az iskolában nincsenek barátai, vadidegen chatpartnereket viszont a barátainak nevez. A családi életből kivonja magát, a sajátjába nem avatja be őket.
Eliza teljesen másként látja a dolgokat. Úgy érzi, szülei nem értik meg őt, sportos családjából pedig teljesen kilóg. Nem érti, miért baj az, ha nem egy kávézóban beszélget a városban élő barátokkal, hanem az interneten, több ezer kilóméterre lévőkkel. Ráadásul az internetet sokkal biztonságosabb közegnek is érzi, hiszen átgondolhatja mit ír le, nem kell attól tartania, hogy valami olyasmi szalad ki a száján, ami miatt kinevetnék vagy lenéznék.
Offline/Online
Egy őszi napon aztán új diák érkezik a suliba. Wallace-nak hívják, ő se beszél, és ez elég is ahhoz, hogy az ofője rásózza Elizára. A lány nem sokat foglalkozik vele, de amikor meghallja, hogy néhány srác szekálja őt, mert Szörnyek Tengere fanfictiont ír, Eliza közbe lép. Így történik, hogy Eliza életében először találkozik egy rajongójával, és hogy ők ketten, eleinte csak papíron, barátkozni kezdenek. A következő hónapokban Wallace ráveszi, hogy kissé kilépjen a komfortzónájából. Kiderül, hogy a fiú nem csak úgy írogat, valójában a Szörnyek Tengere legnépszerűbb fanfiction írója. Eliza szerelmes lesz, már nem csak az interneten vannak barátai. A testiség nem kap komoly szerepet a történetben, az első csók is csak a történet vége felé csattan el.
"A tengerben szörnyek vannak"
A regény egyik legfontosabb témája egyértelműen az internet és a való világ kérdése. Valósak a netes barátságok? Ha a neten élsz, az azt jelenti, nincs életed? Van egyáltalán határ a két világ közt?
Zappia szépen rámutat (szülőnek és gyereknek egyaránt), hogy az új generációk számára az online és az offline élet nem elválasztható egymástól. Ellentétben azzal, amit Eliza hisz, az internet nem helyettesíti az offline időt, és főként nem uralhatja azt. Egy ponton nyilvánvalóvá válik, hogy bár Eliza azt hiszi, azért él így, mert neki így jó, a folyamatos online lét aláássa élete többi részét. A családjától eltávolodik, a kistestvéreivel szinte semmilyen kapcsolata nincs. Annyira elmerül a képregényében, hogy észre sem veszi, hogy karácsony reggele van. Mikor egy családi kiránduláson a szülei megtiltják, hogy magával hozza a rajzcuccát és elveszik a mobilját, végigdühöngi az egész nyaralást, és mikor Wallace megjegyzi, hogy talán van abban valami, amit a szülei mondanak, Eliza komolyan megsértődik.
De az is nyilvánvaló, hogy a szülők tévednek, amikor lényegtelen semmiségnek tartják mindazt, ami az interneten történik. Nem, ha egy másik országban lévő személynek öntöd ki a szíved, és tőle kapsz tanácsot, az nem kevésbé értékes, mintha az illető a kanapé túlvégén ülne. Ha kommentekben bántanak, az nem kevésbé fájdalmas, mintha szóban tennék.
Az olvasó nehezen érti meg, Eliza miért tartja titokban sikereit. Eleinte azt hisszük, ez csupán félénksége és túlzott bezárkózása velejárója, de amikor a szülők, anélkül hogy tudnák mit is tesznek, világgá kürtölik, hogy a lányuk a Szörnyek Tengere alkotója, nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak erről van szó. Eliza úgy érzi, a szülei kiszolgáltatták őt. Ő már nem lehet csak Eliza Mirk, az ismerősei szemében ő már Eliza Mirk, a Szörnyek tengere alkotója. Mindenki tudja ki ő, és nem feltétlen ismerik a határokat. Az a rengeteg elvárás, amit a rajongók megfogalmaztak az interneten, már az offline életének is része lesz. És ami még rémisztőbb: ha az internet összes ketyósa tudja, hogy ki vagy, a való világ ketyósai is bármikor megtalálhatnak.
A szakadék mélyén
A kisvárosban, ahol történet játszódik, nem sok minden történik. A helyi lap szinte állandóan ugyanarról cikkezik, egy szakadék feletti hajtűkanyarról, ami már számtalan életet követelt, mégis mindig ugyanazt a gyenge korlátot teszik vissza. A regény egy pontján ez a szakadék az internet metaforájává válik. Igen, ahogy a képregény egyik leghíresebb mondata szól, a tengerben szörnyek vannak. De ez nem a tenger hibája. Hanem a miénk, akik megtűrjük őket. Ahogy a szakadék fölé is ugyanaz a gyenge korlát kerül vissza, az interneten is hagyjuk, hogy bármi megtörténjen. Szórakozva nézzük, ahogy emberek érzéseivel, életével játszadozunk, majd mikor tragédia történik szörnyülködve sajnálkozunk.
Miután lelepleződik, Eliza összeomlik. Pánikrohamot kap az iskolában, hetekig vissza se megy. Nem tud rajzolni, nem képes folytatni a képregényt. A szülei nem igazán értik, mi rosszat tettek, míg Eliza öccsei a képükbe nem vágják, és amíg a sajtó zaklatni nem kezdi őket. És ami még rosszabb, a lány Wallace-ra sem számíthat. A fiú árulásnak érzi a titkolózást, úgy érzi Eliza csak szórakozott vele, míg ő beavatta őt a titkaiba, vágyaiba. Csak hetekkel a pánikroham után bukkan fel, és bár tisztáznak pár dolgot, hamar kiderül, hogy nem önös érdek nélkül jött. Még mielőtt Eliza kiléte kiderült volna, felkereste őt egy kiadó, hogy szívesen kiadnák a Szörnyek Tengere átiratát, amennyiben az alkotó is beleegyezik és befejezi a művet. Wallace nem érti, hogy Eliza nem nem akarja, hanem nem képes folytatni a képregényt. Az ő szemében kegyetlenség, hogy a lány ezt az apróságot sem képes megtenni az ő boldogságáért. Néhány csúnya fordulat után Eliza egészen komolyan fontolóra veszi az öngyilkosságot, de szerencsére nem teszi meg. Wallace is rádöbben milyen mélyen van a lány, és onnantól sokkal támogatóbb. Wallace, a családja, egy példaképe és egy terapeuta segítségével Eliza szép lassan összeszedi magát. A következő hónapokban megerősödik, kialakít egy olyan életet, amiben az online és az offline világa sokkal kiegyensúlyozottabban van jelen, és végül a Szörnyek Tengerét is sikerül befejeznie.
Mi legyek, ha nagy leszek?
A regény egy másik visszatérő témája a pályaválasztás. Bár ez Eliza életében is fontos kérdés, itt mégis Wallace-é a fontosabb szál. Wallace kreatív írást szeretne tanulni, mostohaszülei azonban egyáltalán nem helyeslik a választását. Eszük ágában sincs ilyen bizonytalan úton támogatni, meggyőződésük, hogy a fiúnak olyan szakmát kell választania, ami biztos megélhetést nyújt. És bár Wallace tudja, hogy van igazság abban, amit mondanak, mégsem képes elfogadni a döntésük.
Eliza mélypontja ugyanis nem az egyetlen jelenete a regénynek, ahol az öngyilkosság szóba kerül. Wallace édesapja a hírhedt szakadéknál vesztette életét. Mindenki úgy tudja, baleset történt, csak Wallace tudja az igazat. Tudja, hogy az apja boldogtalan volt. Hogy hiába volt felesége és gyerekei, a munkája tönkre tette őt. Azon a napon az autóban az apja izgatott volt. Arról beszélt, mennyire fontos, hogy a fiának egy nap jobb munkája legyen, mint neki van, olyan ami boldoggá teszi. Wallace azt válaszolta, eleinte olyan munka kéne, ami rendesen fizet, mire az apja kiborult. Ráparancsolt, hogy szálljon ki az autóból, majd teljes sebességgel a szakadékba hajtott. Wallace senkinek nem beszélt erről Eliza előtt, a mostohaszüleinek sem. De hiába tudja, hogy a nevelőapja csak jót akar, nem képes csak egy "biztos állást" választani. Zappia szépen felvezeti ezt a konfliktust, végül sajnos pont a megoldás lesz kissé kidolgozatlan, csupán egy félmondatot kapunk róla, hogy Wallace végül kétszakos lesz, a kreatív írás mellett üzleti tanulmányokat folytat.
Francesca Zappia olvasmányos regényt írt valamiről, ami a mai tinédzserek életében nagyon nagy szerepet tölt be, és amit a szüleik sokszor csak félig-meddig értenek. Bár a szerző néhol kissé túlzásokba esik, jó szívvel ajánlom a könyvet nem csak tizenöt éven felüli kamaszoknak, de a szüleiknek is.
A lejtő alján tágas, füves tisztás fogad. Vajon hány autó zuhanhatott itt a mélybe? Miért nem tette még senki biztonságosabbá a kanyart? Talán attól félnek, hogy elmaradnak az újabb és újabb sztorik? Hogy a jövő kevésbé lesz érdekes, ha időről időre nem fúródnak bele a földbe az autóroncsok?"
Francesca Zappia: Eliza és a szörnyek – Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2023.
Összesítő
Korosztály: 15+
Érzések: 8/10
Romantika: 5/10
Humor: 6/10
Elgondolkodtató: 8/10
Nekem hogy tetszett: 8/10
Témák
Internet
Pályaválasztás
Öngyilkosság
Család
Hírnév