Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Miért írunk naplót? Hogy átgondoljuk a dolgainkat. De Quinn nem igazi naplót ír, csak listákat. Ezzel csak rögzíti a helyzetet, de gátolja a feldolgozást. Bizonyos szempontból a napló elveszítése a legjobb, ami történhetett vele. Rákényszerül, hogy szembe nézzen a problémáival, átgondoljon dolgokat, és nekiálljon megoldásokat keresni. Szerencséjére nem egyedül kell mindezt megtennie, vele van a "Kit csókolnék meg" listán is szereplő Carter, a kissé stréber Auden, és a vagány Olivia.

Fekete a fehérek közt

Joya Goffney regényének egyik legmeghatározóbb témája az identitás kérdése. Quinn fekete, de soha senki nem mondta rá, hogy "igazi fekete csaj". Jómódban él, egy fehérek lakta környéken. Szinte minden osztálytársa fehér. Egyetlen fekete barátja sincs. A szüleinek se nagyon. Osztálytársai Oreónak hívják (kívül fekete, belül fehér). Quinn egyre inkább érzi, hogy nincs ez így rendben. Nincs rendben, hogy a barátai azt hiszik, nyugodtan mondhatnak rasszista dolgokat a jelenlétében. Nincs rendben, hogy ha egy fekete fiú van a házukban, az apja rögtön betörőnek nézni vagy hogy előítéletes a sajátjaival, mert annyira idegen számára az a világ. Quinn tényleg kevésbé fekete, csak mert nem felel meg a sztereotípiáknak?

És egyáltalán milyen ma fekete fiatalnak lenni? Más problémákkal kell megküzdeniük, mint a szüleik generációjának? Miért nem oké, az n. betűs szó használata, és milyen érzés, ha egy koncertnyi ember ordítja telitorokból?

Joya Goffney számos szemszögből tárgyalja a feketeség kérdését, de mit tud mondani ezzel egy magyarországi fiatalnak? Azt hogy az identitásodat te határozod meg, nem pedig az, amit mások mondanak rólad.

Mikor az öregből vén lesz

Egy másik téma, ami sokat foglalkoztatja Quinnt, az a nagymamája, Hattie. Imádja őt, mindig is támasz volt számára. Megvigasztalta, inspirálta, példát mutatott neki. De Hattie elkezdte elfelejteni a dolgokat. Majd elesett. Beköltöztették egy idősek otthonába, és Quinn nem látogatta meg többé. Úgy érzi, nem bírja elviselni, hogy az a Hattie akit ismert, nincs többé. Hogy nem emlékszik a közös kalandjaira, hogy talán már fel sem ismerné őt. A történet végére Quinn összeszedi a bátorságát, és meglátogatja a nagymamáját.

Nem, Hattie nem olyan mint régen. De nem is csak egy üres héj. Megérti, hogy a nagymamája nagyon is ott van még, és ha el is veszik pár emlék, még van idő újakat szerezni. Szembenézni egy idős szerettünk leépülésével olyasmi, ami sok fiatal számára rémisztő feladat, de a regény jól kezeli a témát.

Kapcsolatok

Quinn szülei állandóan veszekednek, attól fél, amint elmegy egyetemre, elválnak. Pedig szeretik egymást. Carter és Quinn hiba szeretnek egymásba, mégis összevesznek, mikor kiderül, hogy Carter elolvasta a naplót. Régi barátnőjével, Destanyvel pedig a regény kezdete előtt pár nappal szakít, mert úgy érzi, a lány bagatellizálja ami neki rosszul esik, és figyelmen kívül hagyja ami bántja őt.

De Quinn szülei párterápiára mennek, hogy rendbe hozzák a dolgokat. Carter komolyan átgondolja, miért esett olyan rosszul Quinnek amit tett, Destany pedig (néhány csúnya fordulat után) bocsánatot kér, és kész átbeszélni mitől romlott el a barátságuk. Minden kapcsolatnak vannak mélypontjai, de a könyv azt mutatja, jobb ha nem elsétálsz, hanem dolgozol a kapcsolatért.

Alkohol

Először is, tisztázzuk, a Bocs, hadd bőgjem ki magam főszereplői tizennyolc évesek. Magyar viszonylatban nagykorúak, amerikaiban nem. Quinn nem szereti az alkoholt. Ivott már párszor, Destany ragaszkodott hozzá, de nem élvezte. Joya Goffney nem tétovázik rámutatni, hogy aki rákényszerít, hogy igyál, az nem igazi barát!

Ettől függetlenül bőven folyik alkohol a történetben. Quinn egyik tétele a megvalósítandó listán ugyanis, hogy kipróbálja a helyi éjszakai életet. Oliviának már nagy tapasztalata van ebben. Kicsípik magukat, hamis személyit szereznek, és a két fiú kíséretében koncertre mennek. Quinn sok furcsa érzést tapasztal meg ezen az estén, kezdve onnan, hogy milyen érzés szexi ruhát viselni, odáig, hogy milyen érzés tökrészegnek lenni. Tény ami tény, Auden és ő teljesen eláznak. Szerencsére mellettük van Carter, aki sofőrként egy kortyot sem iszik, és aki vigyáz rájuk, és gondoskodik róluk. A vidám estét pedig pocsék másnap követi, a macskajaj minden fizikai tünetével és a kínos emlékekkel együtt. A Bocs, hadd bőgjem ki magam nem éppen preventív, de kétségtelenül rámutat az alkoholfogyasztás kellemetlen hatásaira.

Szexualitás

A könyv első oldalától nyilvánvaló, hogy Quinn testi vonzalmat érez Carter iránt, szerencsére ehhez idővel szerelem is társul. Ennek ellenére, bár a regényben végig elsülnek szexszel kapcsolatos poénok, és tudjuk, hogy a naplóban Quinn szexfantáziái is szerepelnek, a történetben senki nem szeretkezik, a csók pedig értékes, nagy dolog.

Érdemes szót ejteni Carterről ezzel kapcsolatban. A fiúnak még sosem volt barátnője, de a kishúga elkotyogja, hogy szoktak lányok aludni nála. Carter bevallja, hogy korábban nem akart barátnőt, de előfordult, hogy együtt aludt lányokkal, akikkel előtte mindig tisztázta, hogy csak ennyi lesz. Bár tény, hogy Carter nem sunnyog, és a körülményekhez képest tisztességesen játszik, azért én biztos elbeszélgetnék a gyerekemmel, hogy ez valóban oké-e így.

Joya Goffney regénye számtalan más témát is felvet a felnőtt lét küszöbén álló fiatalok életéről, kezdve szülő-gyerek kapcsolattól a társadalmi különbségeken át a múltbéli hibáink helyrehozataláig. Összességében azt tanítja: nézz szembe a problémáiddal és vállald fel magad a hibáiddal és az értékeiddel együtt. Könnyed stílusú, olvasmányos történet, ami inkább young adoult, mint ifjúsági regény.

Nagyon sok időt vesztegettem el azzal, hogy félelemben éltem, amiről azt hittem, hogy kényelmes, pedig csak elsorvadtam egy ketrecben, amelynek a létezéséről nem is tudtam, és listákat készítettem a félelmeimről ahelyett, hogy szembenéztem volna velük."

Joya Goffne: Bocs, hadd bőgjem ki magam – Kolibri kiadó, Bp.: 2022