Október nem jár iskolába. Az erdőben él az édesapjával, a faluba is csak évente egyszer mennek. Számára a falu túl zajos, zsúfolt, büdös. Sosem használta még az internetet, de ismeri a felhők különböző típusait. Sosem nézett még tévét, de minden talált kincs történetét ismeri.
Négy éves volt, amikor az anyja elment, és apja hiába biztatja, nem akar vele találkozni, sőt, ha a nő meglátogatja őt elszalad, fára mászik, és nem hajlandó lejönni amíg el nem megy. Mikor azonban a tizenegyedik születésnapján Apa súlyosan megsebesül, Októbernek nincs választása, anyjához kell költöznie. Nem a faluba, hanem egyenesen Londonba.
Elboldogul az erdő gyermeke a nagyvárosban? Be tud illeszkedni egy osztályba valaki, aki sosem játszott más gyerekekkel? És képes kapcsolatot kialakítani a nővel, aki az anyja?
Október világa az erdő. Szinte sosem hagyja el, és más sem jön oda. Ketten élnek ott Apával, a legtöbb ételüket, holmijukat maguknak állítják elő. Gondoskodnak az erdőről. Katya Balen világot teremt szavaival, olyan világot, amiben béke uralkodik. A legnagyobb esemény egy elárvult kisbagoly gondozása, a legnagyobb kincsek pedig az erdőben talált érdekességek. Ennek megfelelően a regény első hatvanöt oldala nem túl pörgős. Gyönyörű leírása ennek a világnak és az életmódnak, ami a legtöbb mai gyerek számára idegen, de inkább tapasztaltabb olvasók tudják élvezni. Azok a gyerekek, akiknek a kezébe nyomják a könyvet és próbálják megszerettetni velük az olvasást, unni fogják.
Október négyéves volt, amikor az édesanyja elment. Egyszerűen nem bírta tovább ezt az életet, Apa pedig nem bírt a városban élni, így hát elváltak. Szerette volna magával vinni a lányát, de ő annyira ellenkezett, hogy végül nélküle ment el. Katya Balen itt rögtön rá is mutat valami fontosra a válásokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy a szülők nagyon szeretik egymást, csak épp nem illenek össze. Apa újra és újra bíztatja Októbert, hogy látogassa meg az édesanyját, de ő nem hogy erre nem hajlandó, még akkor se akarja látni őt, ha ő jön látogatóba. Nem is hívja Anyának, csak úgy gondol rá: "a nő, aki az anyám".
Amikor a tizenegyedik születésnapján anyja ismét megpróbálja meglátogatni őt, Október elszalad, és a legmagasabb fa tetejére mászik. Apja hiába szólongatja, hogy jöjjön le, veszélyes magasságban van, nem hajlandó rá, ezért hát utánamászik. Apa azonban lezuhan. Mentőhelikopterrel viszik kórházba, Október pedig hirtelen magára marad a nővel, aki az anyja.
Így történik, hogy Októbert egyik pillanatról a másikra kiszakítják világából. Apa kórházba kerül, hetekig fel sem ébresztik. Londonba kell költöznie, ahol nincsenek csillagok, alig van fa és a füst illat helyett szmog van. A kisbaglyot, akiről eddig ő gondoskodott, egy madármenhelyre küldik. Október alig várja, hogy Apa végre felébredjen, és hazamehessenek, de csalódnia kell. Apa hónapokig kórházban marad, és Október félni kezd, hogy talán nem is akarja hazavinni őt. Bár anyját okolja a történtekért, valójában úgy érzi, az ő hibája a baleset. Azt reméli, ha sikerül egy csodás történetet mesélnie a gyűrűről, amit az erdőben talált, Apa talán megfeledkezik arról, hogy haragszik rá. Ehhez azonban meg kéne találnia a gyűrű párját.
Nem elég azonban, hogy Apa kórházban van, és neki el kellett hagynia az erdőt, a nő, aki az anyja még ahhoz is ragaszkodik, hogy iskolába járjon. Októbernek korántsem tetszik az ötlet. A tanulmányi részével nincs gond, hiszen tanult ő még attól, hogy nem járt iskolába, de nem tud mit kezdeni a tömeggel, a zajjal, és főként a többi gyerekkel. Mikor aztán a tanár párba osztja őt Yusuffal egy projekt feladatra, mégiscsak szert tesz egy barátra.
Egyetlen dolog tetszik neki Londonban: a Temze. Elbűvölik őt a folyami kincsvadászok, azt reméli, talán így ő is megtalálhatná a hiányzó gyűrűt. Yusuf és ő együtt iratkoznak be a Junior folyami kincsvadászok közé, és bár az iskolai projekt nem nagyon halad, a barátságuk annál inkább.
A regény végére Október megtanulja, hogy nincs szükség semmilyen gyűrűre Apa szeretetéhez, hogy a barátok néha összevesznek, de aztán kibékülnek, sőt, a nőt, aki az anyja, megtanulja Anyának nevezni. Plusz még egy iskolai projekt is elkészül.
Katya Balen regénye igazi lelkizős könyv bűntudatról, szeretetről, emberi kapcsolatokról. A Pagony Kiadó a 9-12 éves korosztályt jelölte meg, és ezt nagyjából helyesnek ítélem.
Megkérdezem, mikor mehetek haza, valami átsuhan az arcán, azt mondja nem tudom, Október, pedig a felnőtteknek tudniuk kell az ilyesmit, utálok tizenegy évesnek lenni, utálom, hogy senki semmit nem mond el nekem."
Katya Balen: Október, Október - Bp.: Pagony Kiadó, 2023
Korosztály: 9-12
Kaland: 2/10
Humor: 3/10
Érzelmek: 9/10
Család
Barátság
Bűntudat
További infó: https://www.pagony.hu/termekek/oktober-oktober
"Archipelago az utolsó mágikus hely a világon." Itt még élnek a szfinxek, az egyszarvúak és a sárkányok. No meg itt él Mal, a kislány, aki röpülni tud a kabátjával, és aki az utolsó élő griffet gondozza. Egy nap azonban megtámadják, ő pedig a folyóba veti magát.
Simi alig várja, hogy végre ő is iskolába járhasson, és megtanuljon írni és olvasni. Csakhogy az iskola nem olyan, amilyennek képzelte, a betűk pedig nem éppen barátságosak. Erre dőlnek, arra dőlnek, elfordulnak, vagy épp helyet cserélnek, Simi pedig sehogy sem boldogul az olvasással.
Harriet Manners táskáján vörös betűkkel virít a "Geek" szó. Nem ő írta oda, de nem vitatja az állítást. Az igazság az, hogy őt nem zavarná, hogy egy kocka stréber, ha a többieket sem zavarná, és nem piszkálnák. Olyan ember, aki rajong a tényekért és az adatokért, de az emberi kapcsolatok, vagy éppenséggel a divat világa idegen terep számára. A...
