Leiner Laura: 40 nyári nap

2024.06.09

Kedvcsináló

Nyár van. Hőség. Most érettségiztél, és úgy volt, hogy a nyárimunkát a Balatonon fogod végezni. Ehelyett pereceket árulhatsz a Gödöllői Állatparkban. Jobbat el se tudsz képzelni, nem igaz?

Zoé introvertált lány, nehezére esik az ismerkedés, a beilleszkedés. Befejezte a középiskolát, pszichológia szakra felvételizik, mert az biztos jövő, amivel el lehet helyezkedni és jól fizet. A munkával töltött negyven nap alatt Zoé nem csak barátokat szerez, de önmagát is jobban megismeri, míg reggelente jóképű utastársával szemezget.

Spoileres kibeszélő

Leiner Laura regénye nem a fordulatos cselekményéről lesz híres. Negyven munkanap eseményeit olvashatjuk július elejétől augusztus végéig. Negyven hétköznap, ami azonban Zoé életében meghatározó lesz. Nincsenek nagy események, nem üt be a villám, pont ellenkezőleg, szép komótosan alakulgatnak a dolgok, mígnem rá kell döbbennünk, hogy amíg nem történt semmi, nagyon is fontos változások álltak be.

Bár a regény keretét a diákmunka adja, maga a munka világa kevésbé jelentős. Ennél egy fokkal nagyobb hangsúlyt kap az, milyen nehézkes introvertáltként beilleszkedni egy közösségbe, a két fő téma azonban egyértelműen a szerelem és önmagunk keresése.

Szerelem első látásra?

Melyik kamaszlánnyal nem fordult még elő, hogy kiszúrt magának egy szívtiprót a buszon, a metrón vagy épp a HÉV-en? Zoé utazásait is színesíti egy ilyen alak, különösen miután a fiú is észreveszi őt. Egész nyáron kerülgetik egymást, ami bevallom, egy idő után már kezd bosszantó lenni, hiszen több alkalom is volt, amikor összeismerkedhettek volna. Mikor végre számot cserélnek, a körülmények nem ideálisak, a dolog sehogy se alakul, megragad a "nézegessük egymás Instáját" szinten. "Vannak történetek, amik azelőtt véget érnek, hogy igazából elkezdődtek volna." – mondja Zoé, és igaza is van. Leiner határozottan rámutat, hogy (a legtöbb lányregény példájával ellentétben) az, hogy a másik jól néz ki, és te első látásra belezúgtál, az nem feltétlen elég egy kapcsolathoz.

Különösen, mert míg Zoé a HÉV-es fiúra vár, ott van mellette Szakó, az állatkerti túrák vezetője. Hamar barátok lesznek, hasonló a humoruk, hasonló a világnézetük. Ő az, akivel megbeszélheti a problémáit, ő az, aki inspirálja. A regény végére Szakó barátból lelki társ lesz. Ez nem meglátlak és megszeretlek történet, hanem a sokkal komolyabb, megismerlek, és rádöbbenek, hogy beléd szerettem mese.

Ki vagyok, és ki leszek, ha nagy leszek?

De miközben Zoéra rátalál a szerelem, önmagát is meg kell keresnie. Saját bevallása szerint ő semmiben nem tehetséges, nem kiemelkedő, nem is rosszabb az átlagnál. Nincsenek nagy álmai, nincs imádott hobbija. Tetszik a regényben, hogy Leiner rámutat, nincs ezzel semmi baj. Nem kell mindenkinek zseniálisnak lennie valamiben. Nem mindenki tudja kicsi korától kezdve, mi lesz, ha nagy lesz, rendben van, ha a pályaválasztásnál nem egy álom után rohansz, hanem átgondolod a dolgokat és tudatos, racionális döntést hozol. A pályaválasztás kérdése az egyik legbonyolultabb dilemma, ami egy nagykamaszt érint. Lényegében úgy kell kiválasztaniuk egy szakmát, hogy nem ismerik a lehetőségeket. Nem látják mélyebben az adott pályát, ha nincs a családban valaki, aki az adott munkakörben dolgozik, csak felszínes információk alapján hozzák meg a döntést. Nem meglepő, hogy gyakran még mindig a "milyen tantárgyból vagyok jó" a döntés alapja, ami sokszor félre visz. Ráadásul önmagunk keresése nem csak a pályaválasztás miatt fontos, szükségünk van rá, hogy valamiért lelkesedhessünk, hogy valami legyen a bakancslistánkon. Leinernek sikerül úgy rámutatnia erre, hogy közben nem stresszeli azokat az olvasókat, akiknek nincs ilyesmi.

Leiner az Leiner

Leiner Laura persze nem hazudtolja meg magát. Szokás szerint megkapjuk a nevelést (ezúttal főként a "hogyan ne legyünk tróger vásárlók/látogatók" témában) és természetesen nem marad el a "Leiner Laura megmondja az élet nagy igazságát" momentum sem. Ennek megfelelően a könyv hozza a többi Leiner Laura könyv stílusát. A szokásosnál egy fokkal nehezebben indul, és nem ártott volna alaposan meghúzni a szöveget. A 40 nyári nap nem tette volna híressé Leinert, de azért el lehet tölteni vele az időt.

Mindig nagy dilemma, hány éves kortól ajánljak egy Leiner Laura könyvet, mert a regényei valójában jóval idősebbeknek szólnak, mint hogy a gyerekek elkezdik olvasni őket. Témáját tekintve a 40 nyári nap célcsoportja a középiskolás korosztály, de semmi olyasmi nem történik benne, amit ne olvashatna egy ötödik-hatodik osztályos.

Az élet nem mindig olyan, mint egy vicces Netflix-sorozat vagy egy drámai HBO-széria. Van, hogy olyan, amiből inkább nem készítenek filmet. És nem azért, mert rossz. Abból még ki lehet hozni valamit. Hanem mert semmilyen.

Leiner Laura: 40 nyári nap: Bp., Carta Teen, 2023