Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Alapszituáció: az apa felszívódott, az anya öngyilkos lett, a három gyerek senkinek se kell. Ideiglenesen egy gyerekotthonba kerülnek, míg a gyámügy tartósabb megoldást keres. Apjuk már nem az első családját hagyta faképnél, így a legkézenfekvőbb megoldásnak a két felnőtt féltestvér tűnik. Josaine 37 éves, szemészorvos, jómódban él. Bart 26 éves, csak önmaga érdekli, egy régiségüzletben dolgozgat, a főnökével jár. Josaine házas és anya akar lenni, Bart csapodár, él bele a vakvilágba, homoszexuális. Bart azt sem érti elsőre mi az a gyám. Josaine fontolóra veszi az ötéves kislány befogadását, de első kérdése vele kapcsolatban: "Külsőre aranyos?"

A kerettörténetet a gyámügyi kérdés adja. A regény az édesanya öngyilkosságának napján kezdődik, és a felügyeleti jogot illető végleges döntés meghozatalával záródik. Bár a könyv megkerülhetetlen témája az árvaság, mégsem mondanám, hogy ez a legmeghatározóbb. Rengeteg téma felmerül a regényben, és nem biztos, hogy ki tudnék választani egyet, mint fő témát.

Leukémia

Cselekmény szempontjából a legfontosabb szál egyértelműen Siméon leukémiája. Marie-Aude Murail nem csinál titkot belőle mivel jár a rák, mind a beteg, mind a hozzátartozó számára, sőt még az orvos helyzetébe is belelátunk. De a hányás, a fájdalom és a félelem mellett, rengeteg remény is van a könyvben. Végig tudjuk, hogy Siméon talán nem éli túl, mégis elhisszük, hogy van esélye és fel fog épülni. A leukémia nem csak Siméon története. Bart az, aki észreveszi, hogy valami nincs rendben, és bár kézzel-lábbal tiltakozik bármiféle felelősség ellen, mégis ő lesz az, aki magára vállalja öccse ápolását. Míg Siméon, aki már tizennégy évesen felnőtt, az életéért küzd, addig Bartnak hirtelen kell felnőnie a feladathoz, és ez élete minden oldalára hatással van. A könyv legkomolyabb jellemfejlődése egyértelműen az övé. Ő, aki elájul a vérvételen, vérlemezke donor lesz. A könyv elején csak viccelődik szomszédasszonyán, akit ver a férje, végül mégis ő lesz az, aki felmegy megvédeni őt. Ő, aki húszévesen érettségizett le, olyan keményen dolgozik, hogy öccse leérettségizhessen, mint még soha semmiért. Ő, aki vagy olyan társat választott magának, aki kényelmet biztosít neki, vagy olyat aki egy estére megfelel, életében először kapcsolatba kezd.

Másság

Bart homoszexualitása nem hangsúlyos, de állandóan visszatérő témája a könyvnek. A szereplők többségének nincsenek előítéletei, a gyámügyi kérdés során azonban nem csak Bart életmódja, de nemi irányultsága miatt is újra és újra megkérdőjelezik alkalmasságát. A végső döntésben végül ennek nem lesz szerepe, de mindenképpen érdekes, hogy azok, akik nem tudják elfogadni Bart másságát, és azok, akiknek egyáltalán nincs gondjuk vele, ugyanúgy megakadnak ennél a kérdésnél.

A másság elfogadása nem csak a homoszexualitással kapcsolatban merül fel a könyvben, hanem a testvériség témakörének is fontos eleme. Siméon intellektuálisan koraérett, egy komoly fiatalember, aki még a kemoterápia alatt is az érettségire készül. Bart, hiába idősebb tizenkét évvel, egy kelekótya kölyök. Siméon Sartot olvas, Bart Pókember képregényt, mégis megtanulják értékelni egymást. Bartnak és Josaine-nek szintén meg kell tanulnia elfogadni egymást ahhoz, hogy kompromisszumot köthessenek. A testvériség kapcsán talán ez a könyv legfontosabb üzenete, hogy akkor is működhet, ha egymás szöges ellentétei vagyunk.

Szülők vagy nem szülők?

Szintén fontos téma a szülőség kérdése. Bartnak esze ágában sincs szülővé válni, mégis fel kell nőnie a feladathoz. Josaine minden vágya, hogy anya lehessen, mégis nehezére esik azzá lenni. Míg ő arról álmodozott, hogy kézenfogva sétálgat egy bájos csöppséggel, hamar azon kapja magát, hogy szexel kapcsolatos kérdésekkel bombázza egy ötéves. És nem feledkezhetünk meg az apáról sem, aki még hiányában is meghatározza Bart teljes személyiségét.

Bár a borító és a cím egészen mást sugall, Marie-Aude Murail regénye elképesztően komoly témák sokaságát vonultatja fel, ennek ellenére nem hogy nem drámázik, de kifejezetten vicces. Ez talán a könyv legnagyobb erőssége. Rossz dolgok történnek, jó dolgok történnek, "az élet már csak ilyen". Az Oh,boy! rendkívül olvasmányos, könnyed stílusú regény, ami a komoly témák ellenére is bővelkedik a humorban. A csajos borító ellenére fiúknak, lányoknak egyaránt jó szívvel ajánlom tizennégy éves kortól. Nem csak kamaszoknak, de felnőtteknek is.

Orvoshoz menni. Orvoshoz kell menni. Bart magában ezt a mondatot ismételgette, de képtelen volt hangosan kimondani. Ha megteszi, azzal elkötelezi magát, azzal kézen fogja Siméont, idősebb testvérként viselkedik. És az lehetetlen. Bart mindig is fütyült mindenre és mindenkire.

- Siméon?

- Igen?

A szavaknak sehogy sem akaródzott jönni. Újra rájuk telepedett a csend.

- Igen, tudom – mondta végül Siméon. – Orvoshoz kellene mennem.

De nem fogja megtenni. Hogy miért? Mert tizennégy éves, és hirtelen elfogyott a bátorsága. Bart felállt.

- Hová mész?

- Felhívom az orvosomat. Nem maradhat rajtad ez a szarság."

Marie-Aude Murail: Oh,boy! , Könyvmolyképző kiadó, Szeged, 2014