Nagyapa alkarján van egy számsor. Shirli tudja, hogy került oda, de erről nem beszél a család. Nagyapa nem tűri a zenét. Senki nem tudja miért. Mikor Shirli a padlásán kutat egy iskolai előadás miatt, nem csak egy régi hegedűt talál, de egy zenekar plakátját is, rajta a nagyapjával. Míg a kamaszok a Hegedűs a háztetőn színpadra állításán dolgoznak, Nagyapa bátorságot gyűjt, hogy szembe nézzen a múltjával.
Shirli minden vágya, hogy egy nap színésznő lehessen. Imád énekelni, táncol, drámaórára jár. Mikor kihirdetik az iskolai darab, a Hegedűs a háztetőn szereposztását, csalódnia kell: nem a legszebb dalt éneklő fiatal lány szerepét kapta, hanem az anyáét. Ráadásul a vágyott szerepet örök riválisa kapta. Öröm az ürömben, hogy színpadi férjét az iskola legnépszerűbb fiúja játssza.
Zejde (jiddisül nagyapa) még soha egyetlen előadására sem ment el. Ki nem állhatja a zenét. Az ő házában nem szabad énekelni, a fia nem tanulhatott hangszeren, nincs lemezjátszója, de még csak rádiója sem. Különbségeik ellenére Shirli rajong érte, gyakran látogatja, különösen mióta úgy féléve meghalt a nagymamája. Azóta Zejde öregebb lett és fáradtabb, de neki mindig örül.
Shirli a darabhoz használható kellékek után kutat Zejde padlásán, de olyasmit talál, amire egyáltalán nem számított. Gyönyörű, régi hegedűre lel, rajta kis Dávid-csillagokkal. Meglepetése csak akkor lesz nagyobb, mikor egy zenekar plakátját is megtalálja, rajta egy család: nagyapa, a testvérei és a szülei. Mikor azonban Shirli rákérdez a dologra, Zejde olyan dühös lesz, mint még soha.
A következő hónapokban nagyapa lassacskán megnyílik, és apránként mesélni kezd a múltjáról. Mesél a gyerekkoráról Lengyelországban. A családjáról, akikkel klezmer zenét játszva jártak faluról falura, városról városra. Arról, milyen nehéz volt a zsidókra vonatkozó törvények miatt, és arról, hogy még nehezebb lett, miután a németek bevonultak Lengyelországba. A család az erdőben bujkált, de egy nap rájuk találtak, és a vasútállomásra vitték őket.
Zejde elmeséli, hogyan szorongatta a hegedűjét a marhavagonban, mesél az érkezésről Auschwitzba. Az édesanyját rögtön balra küldték, apját és a bátyait jobbra. Őt pedig kiemelték, és az auschwitzi zenekarba tették. A zenekarnak két feladata volt. Egyrészt gyors ütemű zenét kellett játszaniuk a rabok meneteltetéséhez, másrészt az új foglyok érkeztetésénél kellett játszaniuk, hogy nyugalmat biztosítsanak. Hiszen, ahogy Zejde is gondolta az első nap, "Mennyire lehet rossz egy hely, ha van muzsika?" A családjából egyedül Zejde élte meg a tábor felszabadítását. A hegedűre pedig többé nézni se bír, számára a zene "a halál hangja".
Zejde közel hatvan évig nem beszélt a múltjáról, most sem könnyű neki. De ahogy szembe néz a fájdalmával, a zenével is újra barátságot köt és utat enged hihetetlen tehetségének.
A holokauszt nem az egyetlen tragédia, amivel a Nagyapa hegedűje foglalkozik. A kamaszok egy olyan darab színpadra állításán dolgoznak, ami az 1905-ös pogrom alatt játszódik, és teszik mindezt 2002 februárjában, alig öt hónappal szeptember 11. után. Shirli jól emlékszik arra a napra, mikor megtudták, hogy baleset történt, egy repülő az egyik toronyba csapódott. Emlékszik, amikor a második repülő is becsapódott, és rádöbbentek, hogy szó sincs balesetről. Az iskola bezárt, a gyerekekért eljöttek. Aggódás a rokonokért, a sokk, ahogy a parton állva nézték, ahogy a második torony is összedől.
Azóta eltelt öt hónap. Sok időnek tűnik, de a tragédia még mindig velük van, és a világ örökre megváltozott. Nem csak politikailag (erről, és a háborúról egyáltalán nem beszél a könyv) de a hétköznapok is. A híradóban állandóan a romeltakarításról tudósítanak. Az iskola felvett egy biztonsági őrt. A kamaszok megkapják első mobiltelefonjaikat, mert a szülők már állandóan aggódnak. Felerősödik a muszlimellenesség. Ez utóbbit a könyv súlyosan elítéli. Zejde nem felejt el rámutatni az ábrahámita vallások közti kapcsolatra, szerinte a zsidók, a keresztények és a muzulmánok mind Ábrahám gyermekei, ennél fogva "ugyanaz a vér csörgedezik" az ereikben.
Bár 9/11 közel sem a regény fő témája, számomra nagyon érdekes volt, ahogy egy-egy elszólással bemutatta, hogyan változtatta meg az esemény a hétköznapokat. Az is tetszett a könyvben, hogy alig észrevehető, halvány kapcsolatot teremtett a három csapás közt. 1905-ben a dédnagymama megélte, hogy a vallása miatt el kell menekülnie Oroszországból. Közel száz évvel később a dédunokája, egy ezzel foglalkozó darabban szerepel, és a nagyapjának próbál segíteni a holokauszttal kapcsolatos emlékei feldolgozásában. És mindeközben sokan egy másik vallás követőit kezdik el gyűlölni.
Bár a regényben szerepel néhány megrázó jelenet, a Nagyapa hegedűje nem nyomasztó könyv. Az iskolai drámaklub élete (rivalizálás, túlterhelt, ezért robbanékony tanár, kis híján elmaradó előadás) és egy kedves szerelmi történet Shirli és a főszerepet játszó Ben között, kellően színesíti a történetet, könnyedebbé teszik azt.
A Pagonyhoz tartozó Tilos az Á Kiadó 12 éven felülieknek jelzést tett a könyvre, én lehet, hogy inkább 14 éven felül ajánlanám. Nem a stílusa vagy a komolysága miatt, hanem az előzetes tudás szükségessége miatt. Bár az alkotópáros gondosan ügyelt rá, hogy mindent elmagyarázzon az olvasónak (mi az a holokauszt, mi az a pogrom, mi az, hogy klezmer) egy téma mégis kimarad ebből a sorból, nyilván azért, mert az amerikai gyerekeknek ezt nem kell magyarázni. Ez a téma szeptember 11. Míg a mi generációnkban mindenki tudja mi történt, és ennek milyen következményei lettek a világra, a fiatal olvasók már nem feltétlenül. Ami számunkra emlék, nekik már történelem tananyag, méghozzá nyolcadikos tananyag. Kizárólag ezért adnám tizennégy éves kortól a regény, amúgy a 12-13 éves korosztálynak már teljesen megfelelő.
Azt mondtam, elengedni a dolgokat a legjobb, amit tehetsz. Azt hiszem… azt hiszem, el kell engednem néhány dolgot, amit túl régóta cipelek. El akarom mesélni, mi történt velem a koncentrációs táborban, Auschwitzban. Akarod meghallgatni?"
Eric Walters – Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje – Tilos az Á Könyvek, Bp., 2021.
Történelem: 9/10
Romantika: 5/10
Elgondolkodtató: 8/10
Nekem hogy tetszett: 9/10
További infó: https://www.pagony.hu/termekek/nagyapa-hegeduje
A kamaszkorral kinyílik egy egészen új világ, és a tizenhárom éves Liza esetében ez nem csak egy kifejezés. Míg azon tűnődik, hogy megváltoztak mostanában a barátnői, hirtelen rosszul lesz, eltűnik alóla a padló, és ő egy másik világban ébred. Egy idegen és sötét helyen, ahol nincs kihez segítségért fordulni, ahol nincs aki gondoskodjon róla. Úgy...
Lina élete nem fenékig tejfel. Küszködik mostoha apjával, akinek könnyen eljár a keze. Küszködik a háztartással ami az ő feladata, és hat éves kisöccsével, akit lényegében egyedül lát el, hiszen anyja a munkába menekül a családi gondok elől. És küszködik a sulival, ahol nem úgy mennek a dolgok mint kéne.
Török Luca kiskora óta kosarazik, és most végre valahára teljesült az álma: bejutott a Budapesti Kosársuliba. Ahol aztán rögtön a gólyatáborban lesérül. Tagja lehet így a csapatnak? Tagja lehet a közösségnek? A középiskola kezdetén nem csak az új közösséggel és a sporttal kell megbirkóznia, de az első szerelem is beköszön az életébe.
