A kamaszkorral kinyílik egy egészen új világ, és a tizenhárom éves Liza esetében ez nem csak egy kifejezés. Míg azon tűnődik, hogy megváltoztak mostanában a barátnői, hirtelen rosszul lesz, eltűnik alóla a padló, és ő egy másik világban ébred. Egy idegen és sötét helyen, ahol nincs kihez segítségért fordulni, ahol nincs aki gondoskodjon róla. Úgy hírlik, a szomszéd városban él egy hatszáz éves, mindent tudó boszorkány, aki talán hazajuttathatja őt. Eljutni a nagy Mehonnéhez azonban nem egyszerű feladat. Lizának meg kell tanulnia gondoskodni magáról, miközben az út újabb és újabb kihívások elé állítja.
Fiala Borcsa rögtön az első pár oldalon egyértelművé teszi, hogy ez nem szokványos lányregény, de nem is egyszerű fantasy, itt bizony komoly dolgokról lesz szó. Liza a kamaszkor küszöbén áll. Nem érti mi értelme folyton a tükör előtt készülődni, nem érti mi a jó abban, ha a suli legnagyobb vagányával jár valaki. Nem tud mit kezdeni a testével, és nem szereti a barátnője furcsa, új nevetését.
Egy szokványos hétköznap délután Lizát elnyeri a padló, és egy sötét, hideg, vérszagú pincében ébred. Akkor se nyugodhat meg, mikor kijut onnan, Budapestnek se híre, se hamva. Az épületek maximum két emelet magasak, betonnak nyoma sincs, az emberek felettébb ellenségesek. Nincs cipője és éhes. Végül egy zöld szemű lány megszánja és elvezeti a Túlélő Gyerekek Városába.
Réges-régen, a város népe a föld alatt élt, és bányászattal foglalkozott. Egy nap azonban olyasmit találtak, ami gazdaggá tette őket. Felköltöztek a felszínre, és már nem akartak keményen dolgozni, csupán minél gazdagabbak lenni. A szomszéd városok népe elfordult tőlük kapzsiságuk és gőgjük miatt, és akkor sem segítettek, amikor minden segítségre szükség lett volna. A városban ugyanis szörnyű járvány tört ki, a Veres Nyavalya. Fiala Borcsa nem finomkodik a járvány leírásával. Ez a szörnyű betegség, mely során az orrból, a szemből, de még a pórusokból is vér folyik, megtizedelte a lakosságot. A túlélők annyira rettegtek tőle, hogy a betegek házait lezárták, és kereszttel jelölték.
A gyerekek új világot teremtenének, de nem tudják hogyan. Molle, a kemény lány, aki elvezette Lizát a Túlélő Gyerekek Városába, nem csak azt meséli el, hogyan ápolta kisgyerekként a családját mikor a Nyavalya értük jött, de arra is megtanítja Lizát, hogyan ne tűnjön gyengének. Liza tőle tudja meg, hogy a szomszéd városban él egy ősöreg boszorkány, aki állítólag mindent tud, talán még azt is, hogy juthatna haza.
Eljutni Varlyba azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Az út veszélyes, egyedül utazni nem tanácsos. Az utazók csoportjai szóba sem állnak az emberrel, ha nem tud fizetni, Lizának pedig egy vasa sincs. Jobb híján munka után néz, csakhogy mindaz a tudás, amit az iskolában megszerzett, itt semmit sem ér. Végül felbéreli őt a magas, szigorú Shea, aki mellett halottszállító lesz. A munka kegyetlen és megterhelő, Shea azonban nem rideg. A szegényektől kevesebbet kér, a gyászoló anyákat megvigasztalja. Liza azt is megtanulja, hiába gazdag az ember, ha könyörtelen, senkit sem érdekel a halála, még holtában is gyűlölik.
Végül Shea nagylelkűségének köszönhetően Liza végre csatlakozhat egy Varlyba tartó csoporthoz. Az út nem könnyű, és Liza nem lesz népszerű. Az első tévedését talán még elnéznék neki, de végül magára hagyják a vadonban. Bár Liza még nincs kész rá, hogy ezt elismerje, az olvasó már érti, hogy a kimerültség nem mentség a ránk bízott felelősség elhanyagolására, különösen, ha mások is függnek tőlünk.
Lizának tehát egyedül kell boldogulnia, és az út nem fukarkodik a kihívásokkal. A Beszélő Rengetegben meg kell tanulnia kezelni ha rosszat mondanak róla. Egy álomszerű metamorfózis során megél indokolatlanul megjelenő pusztító dühöt, letaglózó bánatot és kilátástalanságot, de érthetetlen vihogó rohamot is. A lehetőségek templomában szembesül vele, mennyi út áll előtte, hová vezetnek a döntései. Látja magát ünnepelt színésznőként, látja magát nagycsaládos anyukaként. Látja magát üzletasszonyként, és látja, hová vezet, ha egy buliból hazafelé előre nyújt egy sörösdobozt a sofőrnek.
A lehetőségek templomából egy újabb kegyetlen országba jut. Az új király, aki eleinte kegyesnek tűnt, hamar diktátorrá válik. Városait lezárja, lakosait figyelteti. Kiszipolyozott országába fényes stadiont építtet, ahol szórakozásul brutális gladiátor játékokat tart. Liza nem változtatja meg a világot. Nem robbant ki forradalmat és nem dönti meg a zsarnok hatalmát. Egyszerűen csak felismeri, hogy akit ellenségnek kiáltottak ki, valójában ugyanúgy áldozat, mint ő. Kegyelmet gyakorol, ember marad egy embertelen helyzetben. Liza nem más, hanem a saját szabályai szerint küzd.
Egy újabb mesei elem után Liza a világ leggyönyörűbb szigetén találja magát. A nap süt, a víz finom, a természet varázslatos. És ott a fiú, akit jó megnevettetni, akit jó követni, akit jó hallgatni. Liza lubickol a szerelemben. De a fiú nem tudja a nevét. Nem tudja, mióta van ott a szigeten. Egyik nap kacag, másnap felkelni sem hajlandó. Lizával ellentétben, egyáltalán nem öregszik. Mikor Liza megtudja, hogy Varly már egészen közel van, könyörög, hogy menjenek oda együtt. De a fiú nem hajlandó, sőt nem is képes rá. Nem akart felnőni, és a sziget ezt biztosította számára, de elhagyni már nem hagyhatja el. Lizának döntést kell hozni: örökgyerek marad a fiú mellett, vagy tovább megy. Így hát a szigeten nem csak az első szerelmet, de az első szakítás fájdalmát is megismeri.
Liza végül eljut Varlyba, és segítséget kap Mehonnétől. Visszajut Budapestre, visszajut az anyukájához, de nem a kamaszkort kezdő kislányként, hanem onnan kilépő fiatal nőként.
Fiala Borcsa Lepkebábja bizonyos értelemben véve olyan, mint a klasszikus népmmesei felnövéstörténetek. A hős elhagyja otthonát, útra kel, keményen dolgozik, hibákat követ el, jót cselekedik, megküzd a gonosszal, hogy végül életre kész felnőttként térjen haza. Ezt erősítik a történet bizonyos elemi is: a világok közti átkelések, a Beszélő Rengeteg, a csodás sziget, mely valójában nem enged tovább lépni. De a történet közben a Lepkebáb hol kimondottan, hol metaforikusabban sorra veszi mindazt, amit a kamaszkor során meg kell élni egy lánynak, hogy felnőjön. Megtanulni, hogy bízzunk magunkban, keményen dolgozni, átélni az érzelmek kezelhetetlen viharát. Döntést hozni, hogy azt tesszük, amit várnak tőlünk, vagy azt, amit helyesnek tartunk. Választani a milliónyi út közül. Látni, hogy a világ, amely sokszor kegyetlen és sötét, máskor virágzó és gyönyörű. Szerelmesnek lenni.
A sötétebb jelenetek miatt legkorábban 13 éves kortól ajánlom a könyvet, ha a gyerek egy kicsit érzékenyebb, érdemes még egy évet várni.
Sokszor, amit mások rólad mondanak, az inkább árulkodik őróluk, mint rólad"
Fiala Borcsa: Lepkebáb – Kolibri Kiadó, Bp.: 2023
Korosztály 14+
Kamaszkor: 10/10
Mese: 7/10
Kaland: 7/10
Szerelem: 4/10
Kamaszkor
Munka
Szerelem
Járvány
Csúfolódás
Diktatúra
Középiskolásnak lenni nem egyszerű. Új osztály, új tanárok, új barátok. Új elvárások, új szokások. Renit nem érdeklik a fiúk. Egészen addig, míg a gimi első napjaiban meg nem pillantja Cortezt. Reménytelenül szerelmes lesz, és ez a szerelem meghatározza a gimis éveit. De vajon lehet esélye a könyvmoly strébernek az iskola legmenőbb sráccánál?
Harriet Manners táskáján vörös betűkkel virít a "Geek" szó. Nem ő írta oda, de nem vitatja az állítást. Az igazság az, hogy őt nem zavarná, hogy egy kocka stréber, ha a többieket sem zavarná, és nem piszkálnák. Olyan ember, aki rajong a tényekért és az adatokért, de az emberi kapcsolatok, vagy éppenséggel a divat világa idegen terep számára. A...
A Tengeristen szenved, ezért népe is szenved. Mióta leigázták az országot és megölték a császárt, kit a Tengeristen fivéreként szeretett, a birodalmat kegyetlen viharok dúlják. A legenda szerint a vihar csak akkor csitulhat, ha a Tengeristen szívét akkora, vagy nagyobb szeretet tölti be, mint amekkorát a császár iránt érzett. Ezért az emberek...