"Harry Potter. A mi új… üdvöskénk."

Íme egy vallomás: több mint tizenötször olvastam a Harry Potter és a bölcsek kövét, és a többit kötetet is jó párszor. Nem sok olyan HP kvíz van, ami kifog rajtam, sulikönyvtárosként pedig komoly olvasásnépszerűsítő programot vezettem a roxforti házakra építve.

Amikor könyvesboltban dolgoztam, sok szülő, nagyszülő vitte a könyvet azzal a céllal, hogy ezzel majd jól rászoktatja az olvasásra a gyereket, akár az egész kicsit is. Mikor iskolában dolgoztam azt tapasztaltam, hogy a gyerekek sokszor már az alsó tagozat közepe táján neki ugranak, de a többség csalódottan, félbehagyva hozta vissza a könyveket.

Lássuk miért!

"Hogy legyen nálam valami könnyű olvasmány is"

A Harry Potter alapsorozat hét egyre vaskosabb kötetből áll. Míg a legrövidebb mindössze 287 oldal, a legvastagabb már 752. A teljes sorozat összesen 3681 oldal. Ez sok felnőtt számára is elrettentő, nemhogy egy kezdő olvasónak.

Ráadásul olvasástechnikai szempontból a Harry Potter nem feltétlen számít könnyű olvasmánynak. A külföldi nevek mellett a varázsigékkel és Rowling (és a fordító, Tóth Tamás Boldizsár) nyelvi leleményeivel is meg kell küzdeni. Annak, aki Geronimo Stiltonon szocializálódott, a Harry Potter megugorhatatlan kihívásnak tűnhet, de elsőre talán még azoknak is nehézséget okozhat, akik eddig a kezdő olvasóknak szánt kis regényeket olvasták. Furcsa kijelentésnek tűnhet, de a Harry Potter azzal tudja megszerettetni az olvasást, aki már tud olvasni.

"Lankadatlan éberség!"

Kalandos a Harry Potter? Egyértelmű. Izgalmas? Naná! Tempós? Na, ez már nézőpont kérdése.

Az egyik dolog, ami naggyá tette a sorozatot, hogy Rowling nem történetet írt, hanem világot teremtett. Ehhez pedig kellenek a leírások, kellenek a részletek. Tapasztalt Harry Potter olvasók jól tudják, hogy egy félmondat az egyik kötetben, fontossá válhat a következőben, valakitől, aki először olvassa a könyvet azonban nem várható, hogy tudja ezt.

Tegyünk egy kis kitérőt, és nézzük meg korunk egyik másik legnépszerűbb, ugyanennek a korosztálynak szóló fantasy könyvét, Rick Riordan Percy Jackson sorozatát. Az első kötet indít egy bajlós fenyegetéssel a félvérek veszélyes életéről, néhány elejtett félmondatból megismerjük Percyt, majd a matektanára denevérszárnyú szörnyé változik és rátámad. Mindezt az első fejezetben.

Ezzel szemben a Harry Potter és a bölcsek köve több fejezetet szentel annak, hogy megismerjük a Dursley családot, és hogy Harrynek milyen élete van velünk. Lassacskán beindul a történet, mikor megérkezik az első roxforti levél, de igazán csak akkor kezdenek pörögni az események, mikor Hagrid betoppan a negyedik fejezetben.

Bár a Bölcsek köve addig is szórakoztató, alfa generációs szemmel nézve nem éppen pörgősen indít, ezért, ha valaki ráadásul még magával a szöveg kiolvasásával is küszködik kissé, jó eséllyel félbehagyja a könyvet.

"A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete."

Sokszor ismételt gondolat a Harry Potter jelenséget kutatóknál: a sorozat erőssége, hogy a Harry Potter generáció együtt nőhetett fel a főszereplőkkel. Rowling indított egy meseregénnyel, amiből tíz év alatt fokozatosan egy komoly fantasy nőtt ki, felnőtteket is megszólító mondanivalóval, és számukra is izgalmas jelentekkel. Ahogy haladunk a történetben, Rowling fokozatosan egyre jobban terheli az olvasót.

A halál témája a legelső fejezettől jelen van a történetben, ebben mégsincs semmi elkeserítő. James és Lily meghaltak, ami szomorú, de minden gyerek tudja, hogy vannak árvák. A Roxfort tele van szellemekkel, de ők nagyon is élők: beszélnek, mozognak, csínyeket követnek el, komplett személyiséggel bírnak. Leszámítva, hogy nincs testük, pontosan ugyanolyanok, mint az élők. A negyedik kötettől kezdve azonban a történet egyre sötétebbé válik. Rowling egy szerethető, de nem kedvenc mellékszereplő megölésével indít, és innentől kezdve minden kötetben meghal valaki, aki közel áll a szívünkhöz. Az ötödik és a hatodik kötetben olyan felnőttek, akik fontos szerepet töltöttek be, és akiket nagyon kedveltünk, az utolsó kötetben, a roxforti csatában azonban öregek és fiatalok egyaránt életüket fesztik. Az elhunytak közt van örökké nevető fiatalember, házaspár, akiknek alig pár hete született kisbabájuk, de Harryéknél fiatalabb kamasz is. Harry halottai közül senki sem válik szellemmé, a halál végleges. Bár Rowling teret enged a gyásznak, és a sorozat számos pontján jelzi, hogy a halál nem rettenetes dolog, hanem az élet része, egy 7-8 éves gyereknek azért ez még lehet, hogy sok.

Ugyanez a helyzet az ijesztőbb jelentekkel is. Bár már az első kötetben van pár jelenet, amitől az érzékenyebb gyerekek megszeppenhetnek, az utolsó kötetig a "sötét erdőbe egy csuklyás alak unikornis vért iszik"-től eljutunk az "egy idős nő porhüvelyéből kikel egy óriáskígyó ami megpróbál megölni" szintig. 

"Aminek jönnie kell, jönni fog…És ha itt lesz, szembe kell néznie vele."

Szóval akkor mikor olvassuk a Harry Pottert?

Harry az első kötetben tizenegy éves, leghamarabb ekkor, tehát a felső tagozat elején érdemes a gyerek kezébe adni a könyvet, amennyiben olvasástechnikailag már megfelelő szinten van a gyerek. (Tehát már elolvasott néhány olyan könyvet, amit nem kifejezetten kezdő olvasóknak szántak.)

Ha ennél fiatalabb korban nagyon próbálkozna vele, én maximum az első három kötetet adnám a kezébe, leghamarabb harmadik osztály körül, de ne lepődjünk meg, ha félbe hagyja. Találkoztam olyan családdal, ahol este, szülőkkel együtt közös olvasmányként haladtak a könyvvel, ez is járható út.

Az az elképzelés viszont, amivel sokan megveszik a könyvet első osztály végén, vagy másodikban, hogy a gyerek már ismeri a betűket, most majd Harry Potter megszeretteti vele a könyveket, semmiképpen sem helyes. Rossz esetben akár egyenesen ellentétes hatást is kiválthat, hisz egy jó élmény helyett csak azt az érzést kapja a kis olvasó, hogy neki ez nem megy. 

Most akkor megszeretteti az olvasást, vagy nem?

A Harry Potter és a bölcsek köve 1997-ben jelent meg eredeti nyelven, és rövidesen meghódította a világot. Mikor alig két évvel később megjelent a harmadik kötet, az angliai megjelenés időpontját már a délutáni tanórák végéhez igazították, mert tartottak tőle, hogy a gyerekek a könyv miatt lógnának a suliból. Az utolsó könyv 2007-ben jelent meg, az utolsó film pedig 2011-ben. Közel másfél évtizeden át a világ Harry Potter lázban égett.

A hatáshoz, amit a könyv akkor tett a gyerekekre és olvasási szokásaikra, nagyban hozzájárult, a Pottervilág körüli őrület. Harry egyszerűen mindenütt ott volt: könyvekben, filmekben, a játékboltokban, a papír-írószerekben. Akinél nem kapcsolt be a "csakazért se" ösztön, még akkor is kíváncsi lett rá mi ez, ha amúgy nem olvasott. Mivel a könyv humorával, kedvességével, és kalandosságával a többség számára jó élmény volt, ráadásul kicsit közösségi élménnyé is vált, sok gyereknek megmutatta, hogy lehet az olvasás jó élmény is.

Mára ez lecsenget. Az a gyerek, aki nem szeret olvasni, már nem fogja kézbe venni a könyvet, csak mert mindenki erről beszél, így a "megszeretteti az olvasást" tézis már sokkal kevésbé igaz. Aki kicsit szemezget a könyvek világával, annak meghozhatja a kedvét az olvasáshoz, aki viszont ódzkodik a könyvektől, az már nem ettől lesz könyvmoly.

Harry Potter varázsló, nem csodatevő.

Ettől függetlenül a Harry Potter sorozat egy nagyon szerethető és szórakoztató felnövéstörténet, amiben az iskolai csínyek és a kamaszkori szerelmek épp olyan fontosak mint a jó és a gonosz harca. Egy történet, ami azt tanítja "Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.",

Attól a perctől fogva Hermione Granger a barátjuk volt. Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni-nos, ez pontosan ilyen helyzet."

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve – Animus kiadó, Bp.: 1999.

A sorozat kötetei

További infó: https://animuscentral.hu/konyv/harry-potter-es-a-bolcsek-kove-4

A fejléckép a Jim Kay féle illusztrált kiadásból származik:

 https://animuscentral.hu/konyv/harry-potter-es-a-bolcsek-kove-illusztralt-kiadas-2