Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

A legtöbben nyolcadikban választanak középiskolát. Esetleg hetedik és nyolcadik közti nyáron. De nem Luca. Ő már ötödikben tudta, hogy a Budapesti Kosársuliba szeretne járni, és keményen megdolgozott érte, hogy ez az álom valóra váljon. Ide nem elég kiváló sportolónak lenni, tanulmányi téren is tenni kell az asztalra. Lucának sikerül. Bejutott. És rögtön a gólyatáborban lesérül. Majd újra. Így hát Lucának az első félévben olyasmit kell megtanulnia, amire nem volt felkészülve. Hogy hogyan fejlődhet, ha nem léphet pályára. Elfogadni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. Elfogadni a segítséget. 

Szerelem a Kosársuliban

Ráadásul a gólyatábori sérülés miatt az ismerkedésből is kimarad, így már egy összeszokott társaságba kell beilleszkednie. Márpedig nem mindenkiben van meg a jószándék. Van, aki szimplán nem kedveli, és van, aki szerint nem érdemelte ki a csapatban betöltött pozícióját. Szerencsére ott van a vagány Konrád, aki nem csak a csapatkapitánya, de a padtársa is lesz. Majd padtársból barát, barátból pedig Barát. Igazi hétköznapi szerelmes történet az övék, különösen nagy bonyodalmak nélkül. Megismerkednek, összebarátkoznak, kicsit jobban is megkedvelik egymást, randevúznak, összejönnek.

Kollár Betti nem bonyolítja túl a szerelmi szálat, de sorra vesz pár olyan kérdést, ami a legtöbb kamaszlány fejében megfordul az első szerelem környékén. Honnan lehet tudni, ha tetszünk a másiknak? Mi van, ha szeretnék vele randizni, de nem merem elhívni? Hogy is illik ezt az "úgy illik, hogy meghívjon" dolgot kezelni? Aranyos kis történet ez, amiben minden úgy történik, ahogy annak történnie kell.

A Kosársuli és a szülők

Bár nem különösebben kidolgozott szál, de érdemes szót ejteni a szülőkről is. Lucának abszolút támogató szülei vannak. Az apukája lelkes a sportkarriert illetően, anyukája inkább csak tolerálja. Aggódik a sérülések miatt, és főként aggódik, hogy a kosár a tanulás rovására megy. Ennek ellenére Lucának vele is jó kapcsolata van. (Zárójeles megjegyzés: tetszik, hogy Kollár Betti szóvá teszi, hogy a világon nem csak gazdag kamaszok élnek. Lucáék éppenséggel nem szegények, de mint a legtöbb családnak, azért oda kell figyelniük a költségekre, és ezzel Luca is tisztában van, ahogy az egy ennyi idős gyerektől már el is várható.)

Egészen más a szülőviszony Konrádéknál, és legjobb barátjáéknál, Kriszéknél. Mindkét család elég jó módú, és mindkét fiú úgy érzi, a szüleik önzők, és nem figyelnek rájuk. Azonban mikor Konrádnak komoly döntést kell meghoznia azzal kapcsolatban, hogy éljen-e egy amerikai tanulmányi lehetőséggel, számíthat a tanácsukra. (Az más kérdés, hogy ez a szál kissé furcsa volt számomra. A szituáció, hogy egy távol rokon, aki Amerikában edző, ajánlatot tesz Konrádnak, hogy költözzön ki, és játsszon az ottani csapatában. De mégis miféle edző/rokon az, aki anélkül ajánl ilyet egy tizennégy- tizenöt évesnek, hogy erről tájékoztatná a szülőket?)

Milyen is a Kosársuli?

A Kosársuli jó indítás után kissé leül. A regény eleje kissé túlírt, például indokolatlannak tartom, hogy kétszer is végighallgathatjuk, ahogy az egész osztály bemutatkozik szépen. Később azonban Kollár megtalálja a humorát, és összességében aranyos romantikus történetet ír. Az utolsó nagy "probléma" kissé sablonos, nem is éreztem előkészítettnek, de azért belefér.

Kollár Betti Kosársuliját tizenhárom éves kortól ajánlom, de semmi olyasmi nem történik benne, amit ne olvashatna egy ötödikes is. A könyv egy sorozat első kötete. A sportvonalat erősíti, hogy minden fejezet mottója egy híres kosarastól származó idézet. 

Konrád halkan megköszörüli a torkát.

· És te melyik típus vagy?

· Aki retteg a kezdeményezéstől – vágom rá, és mikor tétován oldalra pillantok, látom, hogy mosolyog.

· Ezt jó tudni."

                           Kollár Betti: Kosársuli – Magnólia Kiadó, 2022