Emlékszem, mikor úgy tizenkét éve (már akkor sem gimisként)
először olvastam Leiner Laurát. Két héten át feküdtem az ágyban, daráltam a könyveket,
és hangosan kacagtam. Na, ez az az élmény, amit a Belvárosi Deák-sorozat első
kötete nem ad meg.
Egy rejtélyes insta profil
A tizenegyedikes Roni teljes lelki békében fetreng az ágyán,
mikor üzenetet kap egy titkos insta profiltól. Szöveg nincs, de nincs is szükség
rá, a kép is elég egyértelmű. Bálint, a fiú, akivel tegnap randizott, és aki
egy órája még szívecskét küldött neki, épp egy másik lánnyal enyeleg valami
koncerten.
Amint kidühöngi magát, Ronit más kezdi foglalkoztatni. Ki
lehet a jó szándékú figyelmeztető? A profilja titkos, a képe semmit nem árul el,
kérdésekre nem válaszol, sőt le is tiltja Ronit.
Csakhogy őt nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen
feladja. Nyomozásba kezd, és végül több vakvágány után rábukkan a Belvárosi
Deák gimi álarcos igazságosztójára. Pontosabban igazságosztóira, ugyanis a
profil mögött egész kis csapat áll.
A Deák titkos hősei
Az ötlet Mirkó, a nagy Batman rajongó fejéből pattant ki,
miután csúnya igazságtalanság érte a Diákkörben. Ekkor döbbent rá, hogy kéne
valaki, akihez a diákok fordulhatnak a gondjaikkal. Valaki, aki nem ítélkezik,
akikkel őszinték lehetnek, és aki segít, ha kell. Valaki, aki titokban dolgozik,
hogy ne legyen kellemetlenség, és semmit nem vár cserébe.
Az első, akinek (kéretlenül) segíteni próbált, Benedek volt,
aki nem tudott róla, hogy csalja a barátnője. Csakhogy Mirkó elügyetlenkedte a
dolgot, és seperc alatt lebukott. Benedek pedig azt mondta: oké, benne vagyok,
de ha már csináljuk, csináljuk okosan. Idővel szükségük lett még egy főre,
lehetőleg olyanra, aki oda is bejut, ahová ők nem, így hát bevették Benedek
ikertesóját, Barbit is. Iskola szerte marticákat rejtettek el, amiben arra
biztatják a diákokat, ha problémájuk van, írjanak neki, ők pedig megpróbálnak segíteni.
A csapat teljes inkognitómódban működik, ellenszolgáltatásként pedig csak
annyit kérnek, az illető tartsa titokban a történteket. Roni úgy dönt,
csatlakozik Mirkóhoz és a suli sztárja Somfalvi ikrekhez, és beleveti magát a
munkába.
Történjen már VALAMI a Deákban!
A Mindig történik VALAMI a Deákban nem
éppen darálós könyv. Az első nyolcvan oldal bődületesen unalmas. Onnan, hogy
Roni beáll a titkos társaságba, egy fokkal jobb a helyzet, de az igazság az,
hogy a megoldandó ügyek nem túl izgalmasak. Megcsal a barátom? Tetszem a
lánynak, vagy csak barátnak tart? Másfél hónapja járok a Deákba, de még egy
barátot sem sikerült szereznem. Ezek az ügyek nem elég érdekfeszítőek ahhoz,
hogy akkor is izguljak, ha alig tudok valamit az érintettekről.
Egyetlen komolyabb ügyük van. Egy lány kétségbeesetten ír
nekik, és sírva adja elő, mi történt. A hétvégén egy buliban volt, elég sokat
ivott, és egy polaroid géppel vállalhatatlan képeket készített magáról. Minden
képen ruhát visel, de ahhoz így is elég szörnyűek, hogy ha elterjednek,
mindenki előtt lejárassák. Ráadásul a képeket egy fiú kabátjának a belső
zsebében hagyta. A csapat feladata világos: vissza kell szerezni a képeket,
mielőtt a fiú észreveszi őket, és mielőtt az egész suli ezen csámcsogna.
Ez a szál egy fokkal izgalmasabb, van is miről beszélgetni
róla egy kamasszal, de sajnos egyetlen ügy nem menti meg Leiner könyvét a
teljes érdektelenségtől.
Humor és tempó
Nagyobb probléma, hogy Leinert a legnagyobb fegyvere, a humora
is cserbenhagyta. Közel harminc oldal kellett az első halvány mosoly előcsalogatásához
és, bár van néhány viccesebb jelenet a könyvben, azok távolról sem hozzák a
megszokott szintet.
A humor hiányával pedig még jobban kidomborodnak Leiner
máshol is meglévő gyengeségei. Ez elméletileg egy feszültebb, nyomozgatós könyv
lenne, csakhogy Leiner stílusa és a feszültség az univerzum két ellentétes
pontján tartózkodnak. Leiner mindent is leíró stílusa talán még illett Rentai
Reni naplójához, de semmiképpen sem passzol olyan történethez, ahol elméletileg
a rejtély és a kaland dominálna. Ahogy a 40
nyári nap-ban sem értettem, miért kell újra és újra leírni, mit reggelizik
a főszereplő, úgy itt sem világos, miért kell majd minden nap egy teljes
bekezdés szentelni annak, mit vesz fel Roni és milyen frizurát fésül magának.
Ennek eredményeképpen az izgalmasnak szánt "találjuk meg a megoldást" jelenetek
sokszor vontatottá válnak.
A Belvárosi Deák diákjai
A szereplők aranyosak és szerethetőek, de sablonosak és nem
túl kidolgozottak. Benedek klasszikus leineri szépfiú: menő, szuper jóképű,
sportos, eszes, jó humorú és talpig úriember. Mint Leiner legtöbb karaktere, a Belvárosi Deák legtöbb szereplője is
meglehetősen jómódú (számomra legalábbis irreális, hogy egy gyermekét egyedül
nevelő alsós technikatanár lánya, minden nap egy belvárosi pékségben szerzi be
a divatos kávéját meg a péksütijeit). A mellékszereplők, akik a korai Leiner
könyveket annyira feldobták, itt kifejezetten kétdimenziósak.
Komolyabb témák?
Leiner próbál komolyabb mondanivalót is a művébe csempészni,
de nem sokat ér el. A megcsalás témája visszatérő, de nem túl kibontott eleme a
könyvnek. Azon kívül, hogy csúnya dolog, és nem jó utána látni az exünket meg
az új párját, nem sok minden derül ki.
Leiner behozza a válás témáját is, de annyira felületesen
tárgyalja, hogy felmerült bennem, hogy inkább csak az a funkciója, hogy
megmagyarázza, miért nincs sehol az apuka.
Mindig történik VALAMI a Deákban
Aki (hozzám
hasonlóan) abban a reményben ugrik neki a Mindig
történik VALAMI a Deákban-nak, hogy Leiner a középiskolás közeggel
visszatér az ismerős terepre és ismét sziporkázni fog, készüljön fel a
csalódásra.
Persze a rajongók mindezek ellenére is az eladási listák
élére repítik majd a könyvet, de jogosan merül fel a kérdés, vajon hány
középszerű, vagy éppenséggel gyenge könyvet bocsájtanak még meg a korai sikerek
kedvéért?
A Mindig történik
VALAMI a Deákban alapötlete jó, a kidolgozás viszont bőven hagy kivetnivalót
maga után. Egy új Leiner Laura könyvért persze akkor is toporognak a lányok, ha
éppenséggel gyenge. Ha a gyerek feltétlenül olvasni akarja, én tizennégy éven
felül ajánlanám, leghamarabb hetediktől. Kiskamaszokkal, de talán még gimi elején járókkal is,
mindenképpen érdemes beszélni a bulizásról. A Deák házibulijain ugyanis bőven
van alkohol, nem beszélve a Leiner által teljesen okésként kezelt "Hét perc
mennyország" nevű remek játékról, amikor is egy random fiú meg egy lány
kettesben elvonul, és ami a következő hét percben történik, az nem tartozik
senkire…