Kedvcsináló

Vinnie, a viktoriánus kori kalapkészítő, egy éjjel arra riad, hogy édesanyja mindenüket összecsomagolta és indulásra kész. Néhány órával később a tengerparti Brightonban szállnak le a vonatról, ahol, Vinnie őszinte döbbenetére, édesanyja kijelenti, hogy egy időre Párizsba utazik, lányát pedig a sosem látott Bets néninél hagyja.

Ugyanazon a napon az Akváriumba, aminek Bets néni a teázóját vezeti, különös lény érkezik: egy polip. Vinnie a polip révén barátságot köt az újságírónak készülő Charlie-val, valamint az Afrikából örökbefogadott Temitayo-val, és együtt próbálják megfejteni, miért menekült el Vinnie édesanyja. A kutatás során azonban olyasmire bukkannak, amit Vinnie talán nem is akart megtalálni.

Spoileres kibeszélő 

Vinnie tizenkét éves, és rajong édesanyjáért. Együtt dolgoznak a kalapszalonban és esténként együtt tervezik az új kalapokat. Egész napjukat együtt töltik, és mindent anyja határoz meg. Hogy ez az összefonódás mennyire szoros, csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor ők ketten elszakadnak egymástól. Vinnie fél. Leginkább mindentől. Anya nélkül senkinek érzi magát, egyedül még az olyan hétköznapi dolgok sem működnek, mint a reggeli frizura elkészítése. Örökké retteg, hogy valamit rosszul csinál, hogy mit gondolna anyja erről vagy arról. Olyasmi miatt is komoly bűntudat gyötri, ami valójában nem az ő hibája. Fél, hogy döntést hozzon, még ha csak olyan apróságról van is szó, mint egy ruha. Szép fokozatosan az olvasó rádöbben, Vinnie anyjától való függése túltesz az átlagoson, kőkemény megfelelési kényszer ez, ami miatt saját személyisége tetemes részét elnyomja. Különösen feltűnő ez Bets nénivel összehasonlítva, aki maga a szabadság és az önelfogadás.

Temitayo, az egzotikum

A Barátom, az oktopusz másik figyelemre méltó szereplője Temitayo, egy Vinnievel egyidős kislány. Afrikai, de még kisgyermekkorában örökbe fogadta egy jómódú angol házaspár. Az ő története olyan szemszögből világítja meg a rasszizmus kérdését, amit Magyarországon még ritkábban láthatunk. Temitayo-t voltaképpen senki se bántja. Örökbefogadó anyja ugyan régen meghalt, apja azonban él és mindent biztosít számára ami szükséges, beleértve egy asszonyt, aki gondoskodik a lányról. Temitayo-t nem éri sérelem, nem szenved hiányt semmiben, jó oktatást kap. Ahogy bánnak vele mégis zavarba ejtő. Örökbefogadói Marynek nevezték át, és büszkén mutogatják őt. Az év nagy részében a megbízott hölggyel él, apja néhány havonta hívatja, hogy különböző esteken megcsillogtassa milyen szépen tud zongorázni, franciául énekelni, görögül és latinul szavalni. Nem csoda, hogy Temitayo úgy érzi, bazári majomként mutogatják, és joggal merül fel benne a kérdés, a többi korabeli lánynak miért nem kell ezt elviselnie. Lindsay Galvin nem szájbarágósan, de azért rámutat, nem csak az nincs rendben, ha bántjuk aki másmilyen, az se, ha kuriózumként kezeljük. Különösen, mert mint ahogy azt a regény nyilvánvalóvá teszi, Temitayo nagyon is éles eszű kislány, jóval több, mint egy mutogatni való baba.

Az oktopusz

A regény cselekményében kevéssé fontos a várost és a gyerekeket elbűvölő polip, mégis meghatározó szerepet tölt be, méghozzá az állandó szimbolikája miatt. Az oktopusz ugyanakkor érkezik a híres brigtoni akváriumba, mint Vinnie. Mindkettejüket kiszakították megszokott környezetükből, mindketten félnek és bezárkóznak, és végül mindketten bíztatásnak és kedvességnek köszönhetően nyílnak meg. Kettejük "egységének" kedves megfogalmazása a jelenet, mikor a színváltoztatásra képes polip felveszi Vinnie köpenyének a mintáját. A könyv más pontjain épp ellenkezőleg, a polip inkább az anyára utal. Gyönyörűen rímmel például Vinnie és az anyja viszonyára a tény, hogy eredetileg két polipot szállítottak egy hatalmas hordóban, időközben azonban a nagyobbik felfalta a kissebbet. A regény végére pedig igen erős ellentétet kapunk az anyasággal kapcsolatban Szellem, az oktopusz és Vinnie édesanyja között.

Sötét viktoriánus kor

A Barátom, az oktopusz első fele bájos történet egy elveszett, félős kislány magára találásáról, később azonban meglehetősen sötét tónusúvá válik a történet. Vinnie Temitayoval, és az akváriumban megismert Charlie-val kutatni kezd az édesanyja után. A nyomozás során betekintést kaphatunk a viktoriánus kori Anglia sokszor embertelen munkakörülményei közé. Gyermekmunka éhbérért, súlyosan mérgező anyagokkal, teljes kiszolgáltatottságban. Lindsay Galvin egy percig sem titkolja, ezek a körülmények nem csupán rosszak az ott dolgozó gyerekeknek, de egyenesen halálosak. A dolgozó lányok hiába tudják, hogy megbetegíti őket a munkájuk, nem mernek fellépni, félnek, hogy még azt a keveset is elveszítik, amijük van. Megesketik Vinnie-t és Charlie-t, hogy hallgatnak a műhelyről, ami igen komoly dilemma. Vajon mi a helyes döntés? Botrányt csinálni, amivel talán elérhető, hogy az országban javuljanak a munkások viszonyai, de ami miatt ezek a lányok biztosan rosszabb helyzetbe kerülnek, vagy hallgatni? Nem könnyű kérdés, amire végül Temitayo talál egyfajta megoldást.

Anya titkai

Szintén a regény sötétebb vonalához tartozik, amikor kiderül, hogy Vinnie édesanyja korántsem olyan csodálatos, amilyennek ő képzeli. Bár sokáig hitegeti magát, a történet végére tagadhatatlan, hogy a nő nem csak tudott a gyilkos üzemről, de hasznot is húzott belőle, ráadásul még csak nem is bánja különösebben amit tett.

A regény lassabban indul, olyan mint a lusta nyár (vagy mint egy békésen lubickoló polip) később azonban izgalmasabbá válik. A történet végére Szellem utódai és Vinnie felszabadulnak, a rossz elnyeri méltó büntetését, amennyire lehet igazságtétel történik.

Külön felhívnám a figyelmet a gyönyörű borítóra és az illusztrációra, ami hozzájárul a könyv hangulatához. Stílusát tekintve a Barátom, az oktopuszt 9-10 éves kortól ajánlanám, de érdemes beszélgetni róla a gyerekkel. A könyv végén Lindsay Galvin néhány olvasmányos oldalt szentelt a regényben felmerülő témáknak, legyen az a polipok természetrajza vagy a viktoriánus kori munkakörülmények.

Arra vágytam, hogy bár lenne három szívem, mint egy polipnak, mint Szellemnek. Akkor talán nem lenne annyira fájdalmas, ha az egyik összetörik."

Lindsay Galvin: Barátom, az oktopusz: Manó könyvek, Bp., 2022