Ráadásul, anyja jóváhagyásával, a tanára kényszeríti, hogy
elmenjen az új nevelőtanárhoz, Carlához. Bradley nem bízik benne, csapdát sejt.
Carla egész más, mint a többi tanár. Fiatal. Az ingei viccesek, az irodájában
kupi van. De ami a legfurcsább, hogy nem haragszik meg Bradley-re, nem szidja
össze, sőt, úgy tűnik, bármit elhisz neki. Bármiről lehet beszélni vele, még
arról is, vajon az űrből jött szörnyetegek valóban szörnyetegek-e. Carla még
azokat a hatalmas problémákat is érti, amik a többi felnőtt szemében
nevetségesek. Bradley teljesen oda van érte, de Carlának egészen fura ötletei
vannak. Például, hogy barátkoznia kéne. Meg hogy meg kéne írnia a leckéjét.
Az a helyzet ugyanis, hogy Bradley-nek nem csak a többi
gyerekkel, de magával a tananyaggal is komoly gondjai vannak. Leckét sosem ír,
a dolgozatai rendre egyesek, fogalma sincs, hogy hol tartanak a könyvben. Míg a
többi gyerek neve mellett sorra gyűlnek a jó teljesítményért járó arany
csillagok, az ő neve mellett egy sincs. Hiába mondogatja Bradley, hogy ez
butaság, és nem érdekli őt, valójában ő is nagyon vágyik rá. Így hát nagy
nehezen ráveszi magát, hogy nem kevés családi segítséggel megírja a leckét, de
aztán nem meri beadni. Mert mi van, ha nem jó? Mi van, ha apait-anyait
beleadott, de ez sem elég?
Idővel a dolgok jobbra fordulnak. Bradley elolvas egy
Carlától kapott könyvet, megkapja élete első arany csillagát, sőt még egy
szülinapi buliba is meghívják. Konfliktusát Jeffel sikerül bunyó helyett
poénnal megoldani, mire a fiúk beveszik kosarazni. Apa, ahelyett, hogy újra és
újra összeszidná valamiért, azzal tölti az estéit, hogy kosarazni tanítja.