Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

"Miért érnénk be a reménnyel, ha miénk lehet a győzelem?"

Győzelembányán rend van és fegyelem. A házak ugyanolyanok, a lakók (a Kiválasztottak) egyenruhát hordanak. A hangszórókból a Vezető bölcsessége szól. Rendszeresek a tüntetések a Vezetőért, és a várost nem érintő dolgok ellen. A legfiatalabbak is lelkesen lóbálják kis zászlóikat, a plakátok szerint ez nem pusztán kötelesség, öröm. A tüntetéseken beszédet mond a Vezető, és kitüntetik a hónap Besúgóját, azt a Kiválasztottat, aki a legtöbb feljelentést tette.

Győzelembányán tilos a digitális rögzítés. Nem szabad videót, fényképet készíteni, azt a néhányat, ami mégis elkészül, a hatóságok ellenőrzik közzététel előtt. Győzelembányát senki sem hagyja el. Aki mégis elmegy, Elfeledett lesz, többé nem beszélnek róla, úgy tesznek, mintha nem is létezett volna. Elméletileg van mód a közeli városba utazásra, de az engedély megszerzése olyan drága és bürokratikus, hogy senki nem próbálkozik vele. Itt nincs világháló, csak az a belső "internet" amit a város vezetése ellenőriz.

Győzelembánya iskolája más, mint a többi. Itt nem tanítanak történelmet, filozófiát, vagy társadalomismeretet. A gyerekek csupán a Győzelembányán hasznosnak ítélteket tanulják, mindaz, ami a település határain kívül esik, csupán egy töltelék tantárgy kereteibe fér bele. Még ha valaki el is hagyná a települést, hogy boldogulna odakint?

Hogy mi leszel, ha nagy leszel, az nem a te választásod, a vezetés dönti el milyen tagozatra jársz a középiskolában. Hogy a legalantasabb, vagy a legmagasabb rangú munkát fogod végezni, legalább annyira függ a magaviseletedtől, mint a képességeidtől. Ha beiskoláztak, a részvétel kötelező.

A föld alól pedig állandóan szól a munka dübörgése.

"A repedés koronázza meg a tökélyt."

A Kiválasztottak szerint Győzelembánya maga tökély. Csakhogy Emília nem Kiválasztott. Hogy egészen pontosak legyünk, az egész településen csupán két fő nem Kiválasztott, ő és a nagyapja. Kis házuk repedés a város gondosan tervezett képén. Nem ők jöttek Győzelembányára, a város jött hozzájuk. Nagyapa már itt volt, mikor réges-régen bányaszerencsétlenség történt. Itt volt, mikor lezárták a bányát és elnéptelenedett a vidék, és itt volt, mikor megkezdődtek az építkezések, és megérkeztek az új lakók. Itt élt a feleségével, itt nevelte fel a lányát. Napfényes kertje a toronyházaknak köszönhetően örök árnyékba borult. De ő nem volt hajlandó elmenni, és nem volt hajlandó idomulni. Így hát Emília nem jár iskolába. Nem vesz részt a tüntetéseken, és valószínűleg ő az egyetlen gyerek, aki látta már a külvilágot. Egyetlen barátja a tudományért rajongó Mitek. És persze ott van a keresztanyja, Mima. Ő az, akitől bármit meg kehet kérdezni, ő az, aki úszni és merülni tanítja őket.

Emíliának csak a nagyapa van. Az apja Elfeledett, az anyukája meghalt mikor született. Hogy pontosan hogyan, arról eltérnek a beszámolók, Nagyapa szerint komplikációk léptek fel, de Mima mást mond. Azt meséli, Emília anyukája lement a régi bányába, és megfulladt. Azt mondja, lényegében már halott volt, amikor a kisbabát kiműtötték a hasából.

Az utolsó napok

Aztán furcsábbnál furcsább dolgok történnek. Nagyapa úgy dönt, eladja a házat. Egy tizenhét éve lezárt szobában Emília olyan rajzot talál, ami pár hónap múlva ábrázolja őt. Ez hogy lehet? Anya talán jós volt? Mitek a dimenziókról magyaráz, szerinte a negyedik dimenzió az idő, és néhányan talán képesek érzékelni.

Másnap pedig már nem furcsa, hanem borzalmas dolgok következnek. Miteket a saját apja jelenti fel. Emíliát besorolják egy győzelembányai középiskolába, pedig nem is Kiválasztott. A Vezető bejelenti, hogy azonnali hatállyal falat építenek a település köré. Mima először megígérteti Emíliával, hogy messzire elkerüli a régi bányát, majd könyörög neki, hogy menjen oda.

Mitek és Emília a keresésére indul, de hirtelen betör a víz a bányába. És amikor Emília a felszínre bukkan, Mitek nincs sehol.

Az első napok

De valahogy minden más lett. A toronyházaknak csak egy része áll. A segélyhívó azt hiszi, csak szórakozik, mikor bemondja a települési nevét. Győzelembányáról senki sem hallott, csak Reményforrásról. A nagyszülei fiatalok, a naptár pedig egy tizenhét évvel korábbi dátumon áll. Amint Emília rádöbben, hogy idő egy másik pontjára sodródott, rögvest elhatározást tesz: megmenti az anyját, és megakadályozza, hogy Reményforrás Győzelembányává váljon.

Vajon lehetséges ez? Megváltoztatható az idő menete?

Emília alig várja, hogy életében először lássa az anyukáját, csakhogy ő még nem Anya, csupán egy lelkes környezetvédő kamaszlány. Az apja sem Apa, csupán egy fizikamániás srác. Mitek még csak kisbaba, Mimának pedig se híre, se hamva. Emília szerelmes lesz Joelba, aki egészen furcsa dolgokat mond. Például, hogy az apukája a szerencsétlenségben halt meg, de Joel túl fiatal ahhoz, hogy a régi szerencsétlenségről lehessen szó. Reményforráson pedig apránként változni kezdenek a dolgok.

Látjuk, ahogy a fekete rasztából rövid szőkeség lesz. A világmegmentő terveket felváltják a szürke hétköznapok. Megtartják az első nagygyűlést, egy kis környezetvédelmi elnök pedig Vezetővé választtatja magát.

Az idő telik, a kérdés pedig egyre feszítőbb: megváltoztatható, ami egyszer már megtörtént? Megakadályozható a Joel által említett újabb tragédia? És egyáltalán, mi történik a föld alatt?

A Nap sötét oldala nem az a regény, amin csak úgy végigszalad az ember, a szöveg figyelmet igényel. A környezetvédelemtől kezdve fizikai és társadalmi kérdésekig rengeteg minden szóba kerül. Látjuk egy kőkemény személyi kultusz és diktatúra kialakulását. Komolyan felmerül a felelősség kérdése. Egészen érdekes, hogy a regény nem arra koncentrál, ahogy Emília gyászolja az anyját, sokkal hangsúlyosabb, hogy a nagyszülők gyászolják gyermeküket. Azoknak, akik érzékenyebbek a szexualitás témájára, jelezném, hogy a történetben szerepel egy rövid, néhány mondatos szexjelenet.

A regény 2019-ben elnyerte a Finlandia Junior-díjat. Tizenöt éven felülieknek ajánlom.

A felnőttek legtöbbször attól óvják a gyerekeket, amitől ők maguk félnek. Nemcsak a fájdalomtól és az erőszaktól, amitől óvniuk is kell őket, hanem attól a ténytől, hogy e két dolog létezik, és embernek, állatnak, egyaránt szenvedést okoz."

Marisha Rasi-Koskinen: A Nap sötét oldala: Cerkabella Könyvkiadó, 2023

További infó: https://www.cerkabella.hu/a-nap-sotet-oldala-724