Így történik, hogy Zénó egy banyatankos, nyugdíjas tornatanár, egy mindentudó vállalkozó, a fáradt sofőr, egy ijedt kislány és egy évfolyamtársa, Izzi, a távolságtartó hegedűművész társaságában ott ragad a ködben. Egy olyan úton, ami nem a busz útvonala, egy erdőben, aminek egyszerűen nem kéne ott lennie, egy olyan délután, amikorra egészen aprócska ködöt sem jósoltak.
Mégis mi folyik itt?
Varázslat? Vagy bűncselekmény? Milán, a sikeres vállalkozó ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy bizonyára valamilyen kísérletet folytatnak velük. András viszont más véleményen van. A sofőrök közt különös legenda terjeng: ha egy buszon annyian utaznak, mint ami a busz száma, és van bennük valami közös, a jármű letér az útjáról, és elvisz őket valahová. De még ha igaz is legenda, mégis mi lehetne a közös hét ennyire különböző emberben? És miért iszkolt el a titokzatos hetedik utas?
A köd csak nem akar felszállni, az utasok pedig különös dolgokat látnak: Zénó rettegett töri tanárát, Izzi barátnőjét, a legutóbbi hegedűversenyen. A fák között kis fogadóra bukkannak, személyzet sehol, viszont nem csak terített asztal, és vetett ágy, de névtáblák is várnak rájuk. Ráadásul a fogadó pont úgy néz ki, mint egy krimi helyszíne, amitől az ötödikes Nórinak még mindig rémálmai vannak. A hetedik utas pedig továbbra sem bukkan fel, Nóri pedig nem meri bevallani a többieknek, hogy ismeri őt. Sőt, nem csak ismeri, épp előle menekült, mikor felpattant a buszra.