Új regényében Zágoni Balázs a tőle megszokott
alapossággal járja körül a magyarországi zsidó holokauszt témáját.
Adott két kisfiú, akiknek lényegében ugyanolyan az élete.
Ugyanabban az utcában laknak, ugyanott tanulnak, együtt járnak zongoraórára és
a cserkészetbe. Péter apukája a minisztériumban dolgozik, Dávidé álnéven ír egy
újságnak, az anyukájának boltja van.
Addig a márciusi napig, amikor először
menetelnek német katonák az Andrássy úton, a két fiú nem sokat észlel a dúló
háborúból.
Változások
Megindulnak a változások. A felnőttek hol vitatkoznak,
hol sutyorognak. A nagynéni vidékre akarja vinni Dávidot, az anyukája nem
engedi. A szülők arról vitatkoznak, külföldre menjenek-e. Dávid anyukája sírva
könyörög Péter anyukájának, hadd írassa a nevére a boltot.
Péter ekkor kezdi megérteni, hogy mégis van valami, amiben
Dávid és ő különböznek. Rádöbben, hogy az a sok csúnya dolog, amit a zsidókról
mondanak, a goromba falfirkák, bizony a barátjára is vonatkoznak.
És jönnek a további változások. A rádió
bemondja, hogy a zsidók kötelesek csillagot viselni a ruhájukon. Dávidnak
gyalog kell iskolába járnia, mert már nem utazhat a villamoson. Aztán már
egyáltalán nem járhat iskolába, kiadják a zsidó gyerekek bizonyítványát, és
hazaküldik őket. Le kell adniuk a telefont, a rádiót, Apa motorkerékpárját. Apa
már álnéven sem írhat az újságba, majd behívják munkaszolgálatosnak. És végül,
Dávidéknak el kell költözniük egy csillagos házba. Családonként egy szoba, napi
néhány óra kijárással.
Vészkorszak
Végül? Dehogy!
Még rosszabb idők jönnek. Bombázások, nyilasok. Padlás, ahol
nagyon csendben kell lenni; egy iszonyúan zsúfolt védett ház, a téglagyár. És a
zsidó gimnáziumban működő munkaszázad, ahol Ocskay százados több mint kétezer
embert védelmez.
Amellett, hogy Zágoni Balázs kiváló pontossággal veszi sorra
a magyarországi zsidó holokauszt szakaszait, nagy hangsúlyt fektet a hangulat
bemutatására. Milyen, ha egy család három, különböző életvitelű ága zsúfolódik
be a csillagos ház egyetlen lakásába? Milyen egy légópince? Milyen gyereknek
lenni a háború alatt?
És az örök bizonytalanság. Mi lehet a Lengyelországba vitt
vidéki rokonokkal? Mi lehet Apával, aki egy ideje már nem jött haza a
munkaszolgálatról? Igaz lehet az a szörnyűség, amit a Dunáról suttognak? És a
röpcédulák, amit az amerikaiak szórnak, vajon az igazat mondják, vagy ez is csak propaganda? Elmenjünk, vagy
maradjunk? Külföldre küldjük a gyereket? Jó a svéd védlevél? Vagy csak a
svájci? Mikor lesz már vége? Mikor jönnek az oroszok?
Zsidók, nyilasok és magyarok
A csillag és a százados nagy előnye, hogy nem áll meg a "felszabadítás"-nál.
Karórákról, vénasszonynak maszkírozott fiatal lányokról és málenkij robot-ról
ugyanúgy szó esik, mint korábban bujkálásról, bomba rombolta otthonokról,
holtakról.
Zágoni egy percig sem mentegeti a magyar társadalmat, de nem
is démonizálja azt. A németek, az SS, csak igen röviden bukkannak fel a könyvben,
egyértelmű, hogy a zsidók begyűjtése, meghurcolása és a "séták a Dunához"
mind-mind a nyilasok felelőssége.
De az országban nem csak zsidók és nyilasok élnek. Milyen a
lakosság?
Vannak házmesterek, akik készségesen küldik a halálba az
embereket, és házmesterek, akik védelmet nyújtanak nekik. Járókelők, akik
rámosolyognak a Dávid-csillagos kisfiúra, és járókelők, akik bele kötnek.
Emberek, akik halálra váltan nézik a feltartott kezű menetet, és emberek, akik
szerint jobb, hogy elviszik őket.
És persze a legnagyobb kérdés: mit bír ki a gyerekek
barátsága? Ha már nem járnak együtt iskolába? A távolságot? Ha már egészen más
életet élnek? Kibírhatja-e egy barátság, ha az egyikük olyasmit élt át, amiről
nem képes beszélni?
Zágoni Balázs igen átgondoltan mutatja be a magyarországi zsidó
holokausztot. A témából adódóan van néhány megrázó kép és jelentet a könyvben,
de Zágoni egy pillanatra sem feledkezett el róla, hogy A csillag és a százados
gyerekeknek szól. Tizenhárom éves kortól ajánlom.