Kedvcsináló

1847 augusztus. A magyarok és az osztrákok közti feszültség egyre inkább kiéleződik. Pest és Buda izgatottan készül az új, Pest-Szolnok vasútvonal megnyitására, valamint Metternich és az ifjú István nádor látogatására.

Zólyomi András mutatványos, az arisztokrácia szórakoztatója és titkaik csempésze gondtalan életet él, míg egy este katonák nem viszik az országbíró elé. Régi barátját, Bogdán László régészt meggyilkolták, előtte azonban megtalálhatta Attila sírját. Attila kardját olyan szimbolikus jelentőségűnek tartják, mely attól függően, hogy kinek a kezébe kerül, kirobbanthat egy forradalmat, vagy épp ellenkezőleg, elodázhat egyet.

Zólyomi rövidesen azon kapja magát, hogy Bogdán özvegyével (egyben régi szerelmével) Lilivel és egy titkozatos olasz gróffal keresztül-kasul bejárja Magyarországot, hogy három nap alatt megtaláljon egy ereklyét, amit már 1400 éve nem talál senki.

Mindeközben persze az osztrák titkosrendőrség véres kezű tisztjét sem ártana elkerülnie.

Spoileres kibeszélő

Kilenc évvel történetünk kezdete előtt a tizenhárom éves Zólyomi András egyike a Báró utcagyerekeinek, akik a város alatti alagutakban bujkálnak. A nagy pesti árvíz idején megmenti egy úri gyerek, Bogdán László életét, aki ettől fogva legjobb barátja és támogatója lesz. Három évvel később András és László régész szakos egyetemisták, mikor megismerik Lilit, akinek minden vágya, hogy ő is tanulhasson. 

Hárman párban

Hármójuk barátsága elválaszthatatlannak tűnik, mégis felbomlik. András belehabarodik Lilibe, aki nem viszonozza érzelmeit. Lászlótól való függése egyre zavaróbb számára, és egy csúnya vita után végleg hátat fordítanak egymásnak. További hat évvel később Lászlót (két koronaőrrel együtt) egy robbantásban meggyilkolják. Minden jel arra mutat, előtte megtalálta Attila elveszett sírját. Mailáth országbíró magának akarja Attila kardját, hogy ezáltal békés változásokat biztosítson. Lili a forradalomra készülő radikálisoknak adná. Von Krauss őrnagy épp ellenkezőleg, semmiképpen sem hagyhatja, hogy a kard a magyaroké legyen. Andrást nem érdeklik a nagy eszmék, viszont szeretné épp bőrrel megúszni a kalandot, így mindent megtesz azért, hogy megtalálja a sírt. Bogdán László azonban nem hagyott maga után mást, csak egy zavaros verset meg egy titokzatos vasdarabot.

Attila kardja

Az elkövetkezendő három napban András, Lili és a hozzájuk csatlakozó Arcanó gróf újabb és újabb helyeken keresi a sírt. Attila halála óta azonban eltelt ezernégyszáz év. Nem csak azt kell megfejteniük tehát, hol rejtette el a kétszáz szerencsétlen sorsú rabszolga Attila halálakor, de azt is vajon ott van-e még, vagy a későbbi keresők közül áthelyezte valaki. A keresés során számtalan ötlet merül fel. A kard a Tisza mélyén fekszik. A kard egy mocsaras Rákóczi birtokon van. Rákóczi megtalálta a kardot és kisebb sereget állított ki, hogy megvédje. Nem azért hogy megvédje, hanem hogy a világot védje a kardtól. Nem egy Rákóczi birtokon, hanem Szegeden. A kard nem is kard, hanem a bölcsek köve. Megtalálták a kardot. Nem találták meg a kardot.

A történet végére kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, a halottak, nem halottak, a jók nem feltétlen jók, a lényeg pedig nem is a kard. EXTRA SPOILER: Bogdán László életben van, Lilivel együtt tervelték ki a gyilkos robbantást, a céljuk pedig az volt, hogy László segítségével ellopják a koronát.

Egyenlőtlen barátság

A számtalan fordulat mellett Mikó Csaba több érdekes témát is felvet A mutatványosban. A két legszembetűnőbb a barátság és a szerelem. László és András látszólag közeli jóbarátok az árvíz éjszakája óta, de vajon lehet-e őszinte és egyenlő olyan barátság, amiben az egyik fél szinte teljesen a másiktól függ? Bár látszólag igen, valójában Bogdán dominál, ő irányít, András pedig követi. (Például az egyetemet illetően. László régészetet akar tanulni, így hát András is régész szakos lesz.) Még tovább bonyolódik a kérdés, mikor Lili belép az életükbe. András egy régi ígéretre hivatkozva arra kéri Lászlót, lépjen vissza, és adjon neki teret Lilivel. Vajon joga van egy barátnak ilyesmit kérni? Vagy egyáltalán van értelme? Mikó Csaba erre egyenes választ ad: Zólyomi András szégyelli, hogy ilyet kért, Lili pedig Lászlót választja.

Szabadság, minden szinten

Szintén visszatérő téma a szabadság témaköre. Megjelenik nemzeti és egyéni szinten egyaránt, kezdve a magyar-osztrák viszonytól addig a tényig, hogy nők nem járhatnak egyetemre. A mutatványos erőssége, hogy nem csak felszínesen kapargatja a témát. Hol nyíltabban, hol burkoltabban, de visszatérő kérdés, elítélhetünk e valakit, mert másként éli meg szabadságát, mint ahogy azt mi helyén valónak látjuk? Lenézheti-e Lili a három török asszonyt, amiért teljesen elégedetten és boldogan osztoznak egy férjen? Megvetheti-e Bogdán Zólyomit, amiért a lenézett arisztokraták szórakoztatásával és kiszolgálásával tölti napjait, amiért az ő pénzükből él?

Az is érdekes kérdés, vajon meddig lehet elmenni egy eszméért folytatott harcban? Bogdán és Lili annyira hajszolja a szabadságot, hogy közben elveszítik önmagukat és megbocsájthatatlan bűnöket követnek el.

Ami nem tetszett

Kissé ellenszenves számomra, ahogy a könyv a felelősség kérdését tárgyalja. András azzal vádolja Lászlót, hogy az ő hibája, hogy se András, se a lány nem boldogok, hiszen hiába akart jót, olyan élettel kecsegtette őket, amire nem volt esélyük. "Te a hiánnyal ismertettél meg engem." – vágja a fejéhez, László pedig meghunyászkodik, elfogadja az érveit. A valóságban azonban mind Lili, mind András körülményei rengeteget javultak Lászlónak köszönhetően, csupán számukra ez nem volt elegendő.

De András megítélése sem feltétlen tetszik. László a fejéhez vágja, hogy elhagyta fogadott testvéreit (a többi utcagyereket), a Báró kegyesen megbocsájt neki emiatt, mondván még csak egy gyerek hibázott, de magának Andrásnak is bűntudata van a dolog miatt. De egy gyerek valóban árulást követ el azzal, hogy ahelyett, hogy nyomorog és életveszélyes helyzetekben próbál ételt lopni, hagyja, hogy valaki gondoskodjon róla, etesse és tetőt tegyen a feje felé? Végtére is András nem a többiektől vette el ezt a lehetőséget, kiérdemelte azzal, hogy megmentette valaki életét.

És persze ott van a Bogdán házaspár kérdése. Bár Lili és László története nem happy end, és valamennyire be is látják, hogy hibáztak, a történet mintha mégis mentegetné őket. Igen, jót akartak. Igen, ahogy a könyvben írják, nem a két fiatal a "szörny" hanem a világ. Nincs rendben, hogy Lili és András nem kaphatja meg amit akar, csak mert annak születtek, amik. De meddig lehet ez mentség? Lili és László története tragikus, de valóban a "szörny világ" felelőssége, hogy két ember robbant, félrevezet és gyilkol?

Történelmi regény?

A mutatványos alcíme szerint történelmi kalandregény, a regény két legzavaróbb vonala sajnos azonban pont a történelem és a kaland. A copyright oldalon ugyan feltüntettek két mondatot a fiktív szereplőkről és a valós történelmi eseményekről, ez azonban nagyon kevéske. Jó lett volna, ha az író szentel néhány oldalt (akár szószedet formájában) a könyv végén annak mi igaz és mi nem, akár a korabeli börtönviszonyokról, a könyvben említett hídépítési balesetekről vagy akár arról illetően, miszerint Attila Rómában nevelkedett. Az igazság az, hogy történelmi szempontból a regény több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Átlagos tudással sajnos sokszor nem eldönthető, hogy mi történelmi tény, mi elterjedt, de nem bizonyított teória, és mi az író kitalációja. Az olvasótól pedig nem elvárható, hogy kutató munkát végezzen, különösen nem egy ifjúsági regénnyel kapcsolatban.

Szintén zavaró volt számomra az regény egész cselekményét megalapozó Attila szál. 21. századi szemmel nézve erős túlzásnak tűnik, hogy ha megtalálták volna a kardot, az valóban sorsfordító lett volna a nemzet számára. Bár a korszakban volt némi kultusza  Attilának, kétlem hogy az valóban minden társadalmi réteget áthatott volna. (Gondoljunk csak szegény József Attilára, akit nevelőszülei több mint hatvan évvel a regény után Pistának szólítottak, mert úgy vélték az Attila név nem létezik.)

Kalandregény?

Szintén kissé döcögősre sikeredett a történelmi kalandregény kalandossága. Szereplőink keresztül kasul bejárják fél Magyarországot, miközben üldözik őket, és nem tudják kiben bízhatnak. Fordulat fordulatot követ, de annyiszor, hogy idővel már nem előre viszi, pont ellenkezőleg, megakasztja a történetet. Mikó annyira próbálta izgalmasra írni a regényt, hogy pont az ellenkezőjét érte el, a kevesebb több lett volna. Ráadásul a könyv végi nagy csavar már a történet elején sejthető, ha az olvasó odafigyel.

Szintén nem túl szerencsés a Poirot effektus. Az író nem rávezeti az olvasót, nem a szereplőkkel együtt fejtjük meg a megoldást, hanem Zólyomi kiselőadásaiból tudjuk meg a miérteket, ettől viszont az olvasó idővel kezdi hülyének érezni magát. Különösen mert a sok történelmi de így, de úgy, nem, amúgy miatt a történelmi szál kissé zavarossá válik, és a magyarázatok, valamint hogy Zólyomi hogy jutott erre a megoldásra, sokszor nem feltétlen meggyőzőek. Mindezek miatt hiába a sok fordulat, hiába az akció, a történet nem olyan gördülékeny, mint amilyen lehetne.

Félre értés ne essék, A mutatványos nem rossz regény. De nem is az, amit újra leveszek majd a polcról. A történelmi ismeretek szükségessége, a néhány komolyabb téma és főként a néhány durvább jelenet (például egy mellékszereplő börtönbeli megkínzása majd kivégzése) miatt a könyvet első sorban tizenöt éven felülieknek ajánlom. 

Fölkelni csak akkor lehet, ha elestél."

                              Mikó Csaba: A mutatványos: Lampion könyvek, Bp., 2022