A megszállt Hollandiában a túlélés legalapvetőbb szabálya:
törődj a magad dolgával. Ha a szomszédasszony zsidó férjét elviszik, nem mész
át vigasztalni. Ha a feketepiaci kuncsaftok barátkozni akarnak, elhárítod, mert
nem engedheted meg magadnak, hogy úgy érezzék, belefér, ha nem tudnak néha
fizetni. Tudd, melyik katonával kell flörtölni, melyikkel kell úgy viselkedni,
mintha a lánya lennél és melyikkel szemben tettesd maga hülyének, hogy megúszd,
ha megállítanak.
Hanneke egyszerre van gyerek és felnőtt szerepben. Szüleivel
él, az ő szabályaik szerint, csakhogy ő maga a családfenntartó. Édesapja még az
első világháború alatt bénult le féloldalasan, mikor átugrotta a Belgiumot és
Hollandiát elválasztó elektromos kerítést, hogy szerelmével lehessen. Hanneke
anyukája zongoratanár volt régebben, de a megszállás alatt erre nem nagy a
kereslet. Szülei ritkán mennek el otthonról, csak félig meddig érzékelik a
körülöttük lévő valóságot. Természetesen tudják, hogy embereket visznek el,
hogy szegénység van, és hogy idegen katonák vannak a városban, de
meglepetésként éri őket, hogy ezek a katonák csak úgy megállíthatják és
kikérdezhetik az embert, ha épp ahhoz van kedvük, mint ahogy azt sem veszik
észre, hogy jobban étkeznek, mint az átlag holland. Ők úgy tudják, Hanneke egy
temetkezési vállalkozó titkára, a feketepiaci bizniszről nem tudnak.
Az eltűnt lány
Janessen néni Hanneke állandó vevője. Két fia külföldön él,
a harmadik Bas-szal együtt esett el, a férje úgy egy hónapja tűnt el. Egyedül
él egy nagy házban. Azaz mégsem. Egy nap izgatottan várja Hanneke-t. Megmutatja
neki a titkos ajtót, megmutatja hol aludt Mirjam. Elmeséli, hogy a férje az
üzletükben bújtatta a munkatársát és családját, míg egy nap mindannyiukat le
nem mészárolták. Egyedül a tizenöt éves Mirjamnak sikerült elmenekülnie, aki
azóta nála bujkált. Csakhogy Mirjam eltűnt. Janessen néni átszaladt a
szomszédba, és mire visszaért, a lány nem volt sehol. A bejárati ajtón nem
mehetett volna ki, látta volna a szomszédból, ahogy azt is, ha kimászik az
ablakon. A hátsó ajtót sem használhatta, hisz a retesz belülről zárva. És katonák
sem vihették el, hiszen akkor a néniért is eljöttek volna. Lehetetlen rejtély, mégis
igaz. A lány elment, de mégis hogyan, és főként miért, mikor itt volt
biztonságban?
Hanneke nem igazán akar belekeveredni a dologba. Túl
veszélyes, jobb távol maradni. De a lány csak tizenöt éves. És Bas nem
fordítana hátat. Mert Bas ilyen volt. Merész, lelkes, olyan aki kockáztat, hogy
örömet okozzon másnak, aki kockáztat, hogy segítsen másnak. Olyan, aki tizenhét
évesen önként jelentkezik a hadseregbe, még mielőtt behívnák. Valamikor Hanneke
is ilyen volt. De Bast megölték. És az országban idegen katonák vannak. Minden
megváltozott.
De eltűnt egy lány, égszínkék kabátban. Csak tizenötéves.
Bast nem hozhatja haza, de a lányt talán igen.
Ellenállás
Nyomozása során Hanneke egyre mélyebben lát a zsidók
megszállás alatti életébe. Jár a már csak néhány fővel működő Zsidó Gimnáziumban. Többet tud meg a Zsidó
Tanácsról, akiknek tagjaival elhitették, hogy közvetíthetnek a nácik és a
holland zsidóság között. Látja a régi színház, a most átmeneti gyűjtőpontként
működő Hollandsche Schouwburg borzalmát.
Bas testvérének, Ollie-nak hála kapcsolatba kerül a holland
ellenállás egy csoportjával. Hanneke-nek esze ágában sincs belekeveredni az
ellenállásba, de ők segíthetnek megtalálni Mirjamot, nekik pedig szükségük van
a lány feketepiaci kapcsolataira. Rajtuk keresztül ismeri meg a kamasz Minát. Ő
a Schouwburg melletti bölcsödében dolgozik, Hanneke tőle tudja meg, hogyan
csempésznek ki zsidó kisbabákat, hogy aztán keresztény pároknál helyezzék őket
biztonságba. Csakhogy Mina még az ellenállás előtt is titkolózik. Gyerekkora
óta rajong a fotózásért, így a szabályok ellenére fényképezőgépet rejtett el egy
babakocsiban, hogy megörökítse a megszállt ország hétköznapjait. De nem csak
ezt, hanem az ellenállás működését is.
Hanneke versenyt fut az idővel. Mégis meddig maradhat életben
Amszterdam utcáin egy égszínkék kabátos lány, papírok nélkül, sárga csillaggal a
ruháján? Ráadásul a nácik és a holland szervezetük, az NSB, egyre nagyobb
fokozatra kapcsolnak, tömegével szedik össze az embereket, már a Zsidó tanács
tagjait is elviszik.
A hírt Ollie hozza: Mirjamot Schouwburgba vitték, két napon
belül deportálják. Ugyanekkor a már bujkáló Mina is szörnyű felfedezést tesz:
megkezdték a bölcsőde kiürítését. Már a kisbabákat is elviszik, és mivel neki
hirtelen kellett menekülnie, az egyik babakocsiban még mindig ott a
fényképezőgép, benne az ellenállásról készült felvételekkel.
Hanneke, Ollie és társaik lehetetlen feladat előtt állnak: meg kell állítaniuk a vasúthoz indított menetet, vissza kell szerezniük a
kamerát, mielőtt megtalálják, és meg kell szöktetniük Mirjamot.
Hogy-hogy nem tudtak róla?
Ahogy egyre többet tud meg, Hanneke maga is kénytelen
feltenni magának a kérdést, amit az utókor is annyiszor feltett a holokauszttal
kapcsolatban. Hogy nem vették ezt észre az emberek? Hogy-hogy nem tudtak róla,
mikor minden a szemük előtt történt!? És a válasz egyszerű: nem látták, mert
nem akarták látni. Hanneke tudta, hogy begyűjtik a zsidókat, de nem gondolt
bele, vajon milyen állapotok uralkodhatnak a színházban, ahová újra és újra
tömegeket zsúfolnak be. Tudott róla, hogy munkatáborokba szállítja őket, de nem
gondolkodott azon, vajon ezek hogy működnek. Mikor Ollie arról beszél, hogy
szinte minden deportáltról az a hír érkezik, hogy megbetegedett és meghalt,
nehezére esik elhinni, hogy Ollie feltételezése nem túlzás.
Örök barátság?
Ki a legfontosabb egy kamaszlány életében a szerelme és a
családja mellett? Hát a legjobb barátnője. Csakhogy Hanneke nem csak a
szerelmét, de a legjobb barátnőjét is elveszítette. Míg Bas-t a fegyverek ölték
meg, barátságát Elsbeth-tel a szavak. Mert míg az egyik lány a szerelmét
gyászolja, akit német katonák öltek meg, a másik egy német katonába lesz szerelmes.
Mirjam és legjobb barátnője, Amalia kapcsolatába szintén a
szerelem zavart bele. Mit bír ki egy barátság? Mit vagyunk képesek megbocsájtani?
Hősök és gonosztevők
A kék kabátos lány nem az a történet, ahol a szereplők
kemény munkával és szemfülességgel mindent elérnek. Monica Hesse arra is
rámutat, hogy az emberek nem hősnek vagy gonosztevőnek születnek. Pillanatnyi
döntéseink határozzák meg, melyik csoportba kerülünk, és a tagság nem végleges.
Figyelmetlenségek árulóvá tehetnek, hirtelen ötletek hőssé. És vajon hol húzódik a határ a hibázó ember és a szörnyeteg között?
A kék kabátos lány feszült történet, olyan fordulatokkal, amire
nem feltétlen számítunk, összetett érzelmekkel. Látunk embertelenséget, látunk
halált. Olyan tragédia történik, ami mellett a jó dolog legfeljebb megnyugvást
hozhat, örömöt nem. És mindennek keretet ad Hanneke gyásza, és bűntudata.
Elveszett egy örökké nevető, lelkes fiatal, és vele együtt egy szeretetteljes
élet ígérete. Egy kamaszszerelem, ami holtodiglan szólt, ami után nem maradt
más, csak az emlékek megismerkedésről, első csókról, romantikus civódásról.
Arról, hogy Hanneke biztatta Bast, jelentkezzen önkéntesnek. Arról, hogy
összetépte a levelet, amit Bas arra az esetre adott, ha nem térne vissza, mert
azt hitte balszerencsét hoz.
A kék kabátos lány nem az a könyv, ami megnyugvást hoz,
hanem az, ami elgondolkodtat. Tizenöt éven felülieknek ajánlom, felnőtteknek
is. Az egyik mellékszereplő homoszexuális, de ez teljesen mellékes szál, inkább
csak annyi a funkciója, hogy az írónő mellékesen emlékeztessen, a holokauszt
nem csak a zsidókat érintette.