Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

A világítótorony magányosan áll a parton. Büszke, gyönyörű, elhagyott. Egyszerre vad és sebezhető. Akárcsak az ide érkező gyerekek.

Táborozás a világítótoronyban

Tizennégy tizenegy és tizenöt év közötti kamasz tölti itt a nyarat. Néhányuk hálás, mert még sosem nyaralt, mások büntetésként élik meg a dolgot. Többségük ugyanis valamilyen szociális munkás közbenjárására került ide, mert túl sokat lógtak, mert olyan stiklijük volt a suliban, hogy kis híján kicsapták őket, vagy a bátyjuk úgy gondolja, vicces dolog rendszeresen alkohollal itatni egy tizenkét évest. Van köztük anorexiás, van köztük játékfüggő, és van kényszeres szorongó. Az egyikük menekült, a másik bevándorlók gyermeke, a harmadiknak mindkét szülője elvesztette az állását, és sehogy se találnak újat. Van köztük kamaszlány, aki hónapokig járt egy harmincöt évessel, amíg az olyan erőszakos nem lett, hogy segítséget kellett kérnie, és van köztük olyan lány, akinek örökre eltűnt a négy éves kisöccse, mikor neki kellett volna ügyelnie rá. A felnőttek úgy gondolják, mindannyiuknak segítene, ha egy időre kiszakadnának a megszokott közegükből.

Élettörténetek sokasága

A regény nagy részét a gyerekek monológjai, emlékei teszik ki, elgondolkodtató történetek sokasága. Paola Zannoner nem csak a helyzeteket mutatja meg, de a mögöttük húzódó lelki folyamatokat is. Mit jelent a virtuális világ a játékfüggő kisfiúnak, és miért fogadja egy kamaszlány egy felnőtt udvarlását? Az írónő csodálatosan rámutat, mi mindent élhetnek meg a gyerekek, akikről hajlamosan vagyunk azt állítani, hogy semmi gondjuk. Kimenetele azonban nincs a regénynek, és ez a legnagyobb hibája a könyvnek.

Paola Zannoner csak sorolja egymás után az élethelyzeteket, de igazából nem nagyon történik semmi. A táborozás hétköznapjai némileg oldják a regényt, de izgalmasnak, érdekesnek, nem mondanám őket, a fülszövegben beígért "régi szerelmi történet" utáni nyomozás pedig kifejezetten lapos. Végeredményben csak egy ugyanolyan kamasztragédia, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy itt azt is láthatjuk, az események milyen hatással voltak a gyerek felnőtt életére. Ráadásul felnőttként nem is vagyok benne biztos, hogy a tizenhat éves dolgozó fiatalember és a tizenhárom éves iskolás kislány kapcsolata valóban az a nagy romantikus történet, mint aminek elsőre tűnik.

Paola Zannoner nem is titkolja, hogy a cél a problémák, és azok hátterének bemutatása, de pont ezért hiányérzetet, hagy maga után. Amit ugyanis nem éreztem a könyvben, az az, hogy a gyerekek rátalálnának az útjukra. Az egyértelmű, hogy a táborozás végére kissé elnyugszanak, de (lehet én vagyok túl cinikus) nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez valóban tartós. Vajon ha elrabolták a kisöcsédet, békére lelhetsz, ha egy kis bálna szemében ugyanazt a tisztaságot látod, mint az öcsédében?

Szexualitás

Amellett hogy a regény számos, általában tabunak számító témát behoz, szülők számára érdekes infó lehet, hogy a szexualitás visszatérő eleme a regénynek. Két táborozó rendszeresen kiszökik éjjelente egy gyors menetre, az évtizedekkel korábbi románc is szeretkezéssel végződött, de azt is látjuk, hogyan vetkőzött le Natasha a harmincöt éves "fiújának".

Az utolsó világítótorony nem rossz könyv, de nincs íve. Kétlem, hogy egy gyereket valóban magával ragadna. Még ha az olvasó magára is ismer egy-egy karakterben, a regény nem vezeti végig azon az úton, ami a feldolgozáshoz szükséges.

Paola Zannoner regénye mélyen tárgyalja a kamaszok gondjait, rámutatva mi okozza azokat. Nem véletlenül nyert rangos díjakat, de azt hiszem, ez inkább az a könyv, amit nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek érdemes elolvasniuk. Tizenöt éven aluliaknak nem ajánlom.

Minden élet bonyolult, és csak pró darabokat lehet elmesélni belőle."

Paola Zannoner: Az utolsó világítótorony – Kolibri Kiadó, Budapest, 2024

További infó: https://www.libri.hu/konyv/az-utolso-vilagitotorony.html