Simi alig várja, hogy végre ő is iskolába járhasson, és megtanuljon írni és olvasni. Csakhogy az iskola nem olyan, amilyennek képzelte, a betűk pedig nem éppen barátságosak. Erre dőlnek, arra dőlnek, elfordulnak, vagy épp helyet cserélnek, Simi pedig sehogy sem boldogul az olvasással.
Révész Emese könyve hiánypótló történet egy diszlexiás kiselsős keserves tanévéről.
Szeptember elsején Simi cseppet sincs megszeppenve. Unta már az ovit, és alig várja, hogy tanulhasson. Tetszik neki a terem, kedves a tanítónéni (legalábbis az egyik) és ott van a barátja, Gáspár is.
De mire eljön az őszi szünet, már nyoma sincs a lelkesedésnek, az iskola ellenség. Simi, aki úgy vágyott rá, hogy megtanuljon végre olvasni, az írás és az olvasás órát utálja a legjobban.
Révész Emese gondosan végig veszi a diszlexia mibenlétét, látunk pár általános jelet, és gondosan elmagyarázza, hogy a diszlexia nem betegség. Leginkább azonban arra teszi a hangsúlyt, hogy hogyan éli meg a gyerek mindezt. Hogy a napközis tanár lebutázza, de Apáék beszélgetnek vele, meg a tanítónénivel, és többet nem teszi. Hogy a betűtészta már csöppet sem vicces. Hogy mennyire fárasztó az iskola, és egy idő után Siminek már nincs ereje a betűkkel küzdeni, inkább feladná. Hogy mi mindent összehordanak az osztálytársak. Aki fejlesztésre jár, fejletlen? Aki diszlexiás, az buta?
Szerencsére Simi nincs egyedül. Anyára mindig lehet számítani, Apa maga is diszlexiás, úgyhogy tudja milyen most Siminek, Ilonka néni pedig elmagyarázza az osztálynak, hogy Simi nem buta, csak másként látja a betűket. Sőt a tanító néni még olyan híres embereket is mutat, akik szintén diszlexiásak. Simi hetente kétszer fejlesztésre is jár.
Nem csak azt látjuk, mi megy nehezebben Siminek, azt is, miben ügyes. Fantáziáját, hogy milyen ügyesen épít a legóból, hogy hallás után milyen könnyedén tanul.
A tanév végére Simi sikert arat az osztályban, barátkozni kezd a betűkkel, és olyan hobbit talál, ahol a komisz Kavarék Szellemnek esélye sincs. Plusz, még a tanév nagy rejtélyére, a magántanuló Bálint kilétére is fény derül.
Révész Emese könyve meseregény, de nem abban az értelemben, hogy fantasztikus dolgok történnek benne, hanem abban, hogy szerkezetileg félúton van a mese és a regény közt. A százhúsz oldalas könyv fejezetekre tagolt, de nem sorolnám a kezdő olvasóknak szóló könyvek közé.
Nagy kérdés, hogy a Simi és a rendetlen betűk voltaképpen kinek szól. Az érintett gyerekeknek talán segítség lehet, ha látják, hogy nincsenek egyedül, de őszintén szólva a könyv leginkább a szülőknek segíthet, akik szeretnék megérteni, mit él át a gyermekük.
Azt a funkcióját viszont, hogy más gyerekeknek is megtanítsa, hogy a diszlexiás se nem beteg, se nem buta, kevésbé tölti be. Révész Emese ugyan nagy hangsúlyt tesz erre, de az igazság az, hogy a könyv egy kicsit unalmas, ennélfogva a nem érintett gyerekek nemigen fogják végigolvasni.
Révész Emese könyve témáját tekintve egyértelműen hiánypótló, történetként viszont távolról sem tökéletes.
A könyvet Metzing Eszter illusztrációja díszíti.
Tudom, hogy te is le fogod győzni. De egyelőre meg kell tanulnunk vele együtt élni. A Kavarék Szellem nem gonosz, inkább pajkos kicsit, de te okosabb vagy nála, és majd kicselezed!"
Révész Emese: Simi és a rendetlen betűk – Pozsonyi Pagony Kft., Bp., 2019
Korosztály: 6+
Lélek: 9/10
Nekem hogy tetszett: 6/10
Diszlexia
Iskola
Iskolakezdés
Míg Anyát beszippantják az akciók, Lana unottan kóvályog az új szupermarketben. A fura öreg eladó hiába állítja, hogy túl kicsi a mesekönyvhöz, amit választott, mégis megveszik. Sajnos Anya hajlamos egyetérteni vele, a Csipkerózsika és a Jancsi és Juliska szerinte túl ijesztőek egy kilencévesnek, és félbehagyja a mesét. Pár nap múlva aztán a fura...
Amikor Anya meghalt, Apa és Atlanta kiköltöztek egy ici-pici szigetre, hogy világítótorony-őrök legyenek. Atlanta rádión tatja a kapcsolatot a tanárával, Apa rádión vesz részt a világítótorony-őrök sakkbajnokságán. Nem sokkal Atlanta születésnapja után az unalmas napok sorát két esemény is megszakítja. Atlanta megpillantja a legendás Szellemhajót,...
Győzelembánya maga az utópia. Győzelembánya maga a disztópia. Attól függ, kit kérdezünk. Bár Győzelembánya nem az a hely, ahol kérdéseket tanácsos feltenni, vagy éppen kritikát megfogalmazni. És különben is, a települést és a lakosságot úgy elszigetelték a külvilágtól, hogy fel se merül bennük, hogy máshol másként mennek a dolgok. Itt él Emília, és...