Emma a temetőben él sírásó apukájával. A sírok közt játszik iskola után, a holtakkal könnyebben elcseveg, mint az élőkkel. Peter még új a temetőben. Két héttel ezelőtt az ikertestvére lezuhant a garázstetőről, négy napra rá eltemették, Peter azóta minden délutánját itt tölti. Segíthet egymásnak a két gyerek?
Emma anyukája meghalt, amikor született. Az apukája fogta az újszülöttet, minden pénzét kiszórta a vasútállomás pénztárosa elé, és kért egy jegyet bármilyen irányba, ameddig elég. Mikor megérkezett, megnézte az önkormányzat álláshirdetéseit, elvállalta sírásóit, és beköltözött a temetőhöz tartozó szolgálati házba.
Így történt, hogy Emma egy temetőben nőtt fel, ablaka a sírokra néz. Délutánonként a kriptákban és a sírok közt játszik. Barátságot költ a holtakkal, katalógust vezet róluk és túlvilági életükről.
Tulajdonképpen jól elvannak, Apa meg ő. Severin Blum hajdan hajószakács volt, így Emma a világkerekség minden finomságát (és furcsaságát) kóstolta már. A házikó kicsi, de meleg és otthonos. Nincs sok barátjuk, de ketten elegek egymásnak.
Persze nem mindenkinek tetszik, hogy Emma egy temetőben él, és tele a világ olyanokkal, akik szeretik más dolgába ütni az orrukat. Az egyik ilyen valaki feljelentette Bluméket a gyámügynél. Így történt, hogy egy békés este, mikor főtt a paprikás csirke, és dúlt a Scrabble csata, bekopogott a tűsarkokon imbolygó gyámügyes. Mindenhová bekukkantott, mindenféle kérdést tett fel, megitta a teáját, majd távozott. Bár előtte azért megjegyezte, hogy mindent rendben talált, nincs miért aggódni, Emma azóta is retteg, hogy egy nap visszajön, és elveszi őt Apától.
Erre mit lát hetekkel később? Hogy Apa a gyámügyes nővel nevetgél! Ráadásul azt akarja, hogy Emma, a gyámügyes, meg ő, együtt kávézzanak! Emma csöppet sincs elragadtatva. Azt még csak-csak belátja, hogy Apának talán elkél egy barátnő, de hogy pont ez a nő legyen az?!
Peter Herbst Emma iskolájába jár, a fölötte lévő évfolyamra. Mostanában mindenki róla beszél. Róla, meg az ikertesójáról, Martinról, aki leesett a garázstetőről és mire megtalálták elvérzett, mert egy kiálló szög felszakította az artériáját.
Azóta nem nagyon beszélnek a Herbst családban. Anya szinte egész nap Martin ágyán fekszik, Apa alig van otthon. Az igazság az, hogy egyikük sem igazán tud Peterre nézni. Nem csoda, még ő maga sem bírja elviselni a tükörképét, mindenhonnan a testvére néz vissza rá.
Peter suliba se jár mostanában, a többiek mind olyan furcsán néznek rá. Feltúrja az internetet, hogy mindent megtudjon a halálról. Milyen temetési szokások vannak? Milyen túlvilágokban hisznek az emberek? Éjjel nem tud aludni, délutánonként órákon át mozdulatlanul ül Martin sírjánál.
Egészen addig, míg Emma Blum, az iskola legfurább diákja, meg nem kocogtatja a vállát, és azt nem mondja: Állj fel, ez nem normális! Sőt, mikor megtudja, hogy az ikreknek aznap születésnapja van, ahhoz is ragaszkodik, hogy vegyenek három szelet tortát, és Martin sírjánál ülve megünnepeljék azt.
Emma nem legtapintatosabb lélek a világon, de Peternek talán pont erre van szüksége. A lány világában a halál teljesen természetes dolog, vele mindenről lehet beszélgetni. Mit gondoltak a középkorban a túlvilágról? Milyen a mexikói halottak napja? Mi tetszene jobban, a mumifikáció, vagy a viking temetés? Vannak zombik a temetőben? Szentségtörés a temetőben nevetni?
De vajon mire elég a sok beszélgetés? Emma szert tehet egy élő barátra? Peter fel tud állni a sír mellől? A Herbst család képes lehet ismét családként működni? És mi lesz a gyámügyes nővel?
Az Esznek-e a halottak epertortát? szókimondó, de nem sokkoló könyv. A Herbst család tragédiája megérinti az olvasót, de a könyv végigvezet minket a gyászon, Emma humora pedig épp eleget lazít rajta, hogy a könyv ne váljon nyomasztóvá.
Rosemarie Eichinger rövid, mindössze százötven oldalas regénye ügyesen elegyíti a humort a legmélyebb gyász témájával, miközben rámutat, hogy a halál természetes dolog, párban jár az élettel. Vagy, ahogy Severin Blum mondja: Enni és meghalni mindenkinek kell.
Nem kell kitörölnöd Martint az életedből. Még mindig a testvéred. Együtt szülinapozni vele semmivel sem nagyobb őrültség, mint kilátogatni a sírjához, és beszélni hozzá. Márpedig itt az emberek rendszeresen ezt csinálják.
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát? – Kolibri, Budapest, 2017.
Korosztály: 11+
Humor: 8/10
Elgondolkodtató: 8/10
Nekem hogy tetszett: 9/10
Gyász
Halál
Szülő új párja
Irene Adler még nem "A Nő" csupán egy gondosan óvott úri kisasszony, aki egyáltalán nem akarja, hogy óvják. Sherlock Holmes még nem világhírű detektív, és Arséne Lupin sem a hírhedt úri betörő, csupán két éles eszű, kalandra éhes kamasz. De 1870 nyarán, mikor a tenger egy férfi testét sodorja a partra, minden megváltozik. A három gyerek...
A mai holokauszt emléknap tiszteletére legyen szó a gyerekkönyvek egyik legnagyobb tabujáról. Bemutatásra kerülhet egy ifjúsági könyvben a holokauszt? Kell erről egy gyereknek tudnia, vagy inkább gondosan kerüljük a témát? És ha beszélünk róla, mennyi idős kortól tegyük? És főként, hogyan?
Sági Bence kémiatanára eltűnt, és nem hagyott maga után mást, csak egy zavaros verset. A vers hamar rejtvénnyé válik, a diákok pedig lelkesen vetik magukat a nyomozásba. De mikor kiderül, hogy a győztesek közt nem kevesebb, mint egymilliárd forintot osztanak szét, az egész város felbolydul, így Ságiéknak már nem csak a fejtörőkkel és a lelkes...