Negyven évvel az Énekesmadarak és kígyók balladája után, és huszonnégy évvel Az éhezők viadala előtt, Haymitch Abernathy-nek egyetlen születésnapi kívánsága van: túlesni az aratáson és utána néhány kellemes órát tölteni a barátnőjével. De az aratás nem úgy alakul ahogy remélte, és rövidesen azon kapja magát, hogy egy vonaton robog a Kapitólium felé, ahol részt kell vennie az Ötvenedik Éhezők Viadalán.
Ötven év telt el a felkelés óta, ötven éve rendezik meg az Éhezők Viadalát, ötven éve kényszerítenek arra gyerekeket, hogy lemészárolják egymást. A kapitóliumiak számára ez dicső tisztelgés az elesettek előtt, és eszköz, mely megakadályozza az újabb háborút. A körzetek számára kegyetlen megtorlás. Ráadásul a szabályok kimondják: minden huszonötödik évben Nagy Mészárlást kell tartani, így idén nem huszonnégy, hanem negyvennyolc gyereket vezényelnek az arénába.
Haymitch Abernathy nem ünnepli a születésnapját, hisz az az aratás napjára esik. Átlagos tizenkettedik körzeti srác. Félárva, az anyja mosónő, a gatyáját lisztes zsákból varrták és egy illegális szeszfőzdében dolgozik. Van egy szigorú, de szerető édesanyja, egy jófej kisöccse, meg egy csodás barátnője. Az élete se nem tökéletes, se nem tragikus.
De az Ötvenedik Éhezők Viadala aratásán elszabadul a pokol. Lövések dördülnek, nem sokkal később pedig három társával egy vonaton ülve próbálja megérteni, hogy mindennek vége: elhurcolják az otthonából, bezárják egy gyilkos arénába, majd nevetve nézik, ahogy nem huszonnégy, de negyvennyolc gyerek lemészárolja egymást. Egyikük ráadásul a szomszéd kislány, jó barátja, Louella.
Haymitch tudja, hogy ezt nem fogja túlélni, a tizenkettedik körzetiek sosem teszik. De nem akar a Kapitólium játékszereként meghalni, és mikor kiderül, hogy ezzel nincs egyedül, megszületik a terv: elpusztítják az arénát.
Az aratás hajnala ügyesen játszik az előzményregények két legalapvetőbb tulajdonságával: egyrészt számtalan, az eredeti trilógiában szereplő karaktert vonultat fel, másrészt úgy sző izgalmas történetet, hogy pontosan tudjuk, mi fog történni. Márpedig ez, szerethető karakterek ide, feszült jelenetek oda, kissé nyomasztóvá teszi a regényt. Aki olvasta az eredeti trilógiát, vagy látta a filmeket, pontosan tudja, hogy Haymitch, még ha túl is éli a Viadalt, elbukik. Tudjuk, hogy nincs hatása a rendszerre, tudjuk, hogy mindent elveszít, tudjuk, hogy a következő huszonöt évet masszív alkoholistaként fogja leélni. Bár Suzanne Collins az utolsó oldalakon megpróbál ezen lazítani, és a jövő sikerével felemelni az olvasót, ez kevés ahhoz, hogy könnyítsen a veszteség érzésén.
A rövidebb korkülönbség miatt, Collins itt a másik előzményregénynél sokkal könnyebben játszik az eredeti trilógia szereplőivel. Haymitch-en és Snow elnökön kívül találkozunk Effie-vel, Beetee-vel és Mags-el is. A már ismert szereplők közül egyértelműen Plutarch karaktere a legizgalmasabb, főként azért mert ő a fő könyvekben is kérdőjeles figura volt, legalábbis számomra. Bár tagadhatatlan, hogy Plutarch nagyban hozzájárult Snow megbuktatásához, de számomra nem volt egyértelmű, hogy hitből szolgálja a felkelést, vagy csupán nagyon okosan felmérte, hogy ennek a rendszernek hamarosan vége, és hogy ha korán átáll, több babér terem számára az új világban. Az aratás hajnala némileg megválaszolja ezt a kérdést.
Suzanne Collins ebben a kötetben is nagy hangsúlyt tesz a propaganda és a manipulatív média szerepére, Az aratás hajnala talán a korábbi könyveknél is jobban mutatja, hogy egy jó vágással mennyire könnyű azt mutatni amit akarunk, akár valóság szöges ellentétét is. Szintén érdekes volt látni, a Kapitólium hogyan manipulálja a sajátjait, hogyan érik el, hogy egy teljes város szerint rendben legyen gyerekek legyilkolása.
Suzanne Collins ebben a regényben sem spórol az aréna kegyetlenségeinek leírásával, de talán ennél is brutálisabb, ahogy a rezsim bármiféle engedetlenséget megtorol, ahogy testileg, és főként lelkileg megtörti az embereket. Emiatt a könyvet tizenhat éven felülieknek ajánlom, de tizennégy éves kor előtt semmiképpen.
Vannak előzménykötetek, amiket nyugodtan lehet időrendben, a fő könyvek előtt olvasni, de Az aratás hajnala nem ilyen. A számtalan utalás miatt mindenképpen az Éhezők Viadala trilógia után ajánlom olvasni.
Ne hagyd, hogy a te véreddel fessék meg a plakátjaikat."
Suzanne Collins: Az aratás hajnala - Agave Könyvek, Bp., 2025
Korosztály: 16+
Romantika: 6/10
Kaland: 7/10
Elgondolkodtató: 7/10
Nekem hogy tetszett: 8/10
Disztópia
Előzmény
Propaganda
Elnyomás
Negyven évvel az Énekesmadarak és kígyók balladája után, és huszonnégy évvel Az éhezők viadala előtt, Haymitch Abernathy-nek egyetlen születésnapi kívánsága van: túlesni az aratáson és utána néhány kellemes órát tölteni a barátnőjével. De az aratás nem úgy alakul ahogy remélte, és rövidesen azon kapja magát, hogy egy vonaton robog a Kapitólium...
Érzed a szelet? Pero látja is. Akárcsak a fia és az unokája. Így hát a család három generációja száll tengerre, és vállalkozik a lehetetlenre: hogy megkerülje Afrikát, megtalálja a legendás János király birodalmát, és eljusson Indiába. Vajon a történelemben elsőként sikerrel járhatnak, vagy a szél messzire sodorja hajóikat?
