Péter és Dávid tíz évesek. Padtársak, szomszédok, a legjobb barátok. Nem különböznek ők semmiben. Vagy mégis? Mikor a németek bevonulnak Magyarországra, Dávid kénytelen megérteni: az, hogy a nagymamáék másként imádkoznak, az azt jelenti, hogy ő más mint Péter. Túlélheti a két fiú barátsága a vészkorszakot?
Új regényében Zágoni Balázs a tőle megszokott alapossággal járja körül a magyarországi zsidó holokauszt témáját.
Adott két kisfiú, akiknek lényegében ugyanolyan az élete. Ugyanabban az utcában laknak, ugyanott tanulnak, együtt járnak zongoraórára és a cserkészetbe. Péter apukája a minisztériumban dolgozik, Dávidé álnéven ír egy újságnak, az anyukájának boltja van.
Addig a márciusi napig, amikor először menetelnek német katonák az Andrássy úton, a két fiú nem sokat észlel a dúló háborúból.
Megindulnak a változások. A felnőttek hol vitatkoznak, hol sutyorognak. A nagynéni vidékre akarja vinni Dávidot, az anyukája nem engedi. A szülők arról vitatkoznak, külföldre menjenek-e. Dávid anyukája sírva könyörög Péter anyukájának, hadd írassa a nevére a boltot.
Péter ekkor kezdi megérteni, hogy mégis van valami, amiben Dávid és ő különböznek. Rádöbben, hogy az a sok csúnya dolog, amit a zsidókról mondanak, a goromba falfirkák, bizony a barátjára is vonatkoznak.
És jönnek a további változások . A rádió bemondja, hogy a zsidók kötelesek csillagot viselni a ruhájukon. Dávidnak gyalog kell iskolába járnia, mert már nem utazhat a villamoson. Aztán már egyáltalán nem járhat iskolába, kiadják a zsidó gyerekek bizonyítványát, és hazaküldik őket. Le kell adniuk a telefont, a rádiót, Apa motorkerékpárját. Apa már álnéven sem írhat az újságba, majd behívják munkaszolgálatosnak. És végül, Dávidéknak el kell költözniük egy csillagos házba. Családonként egy szoba, napi néhány óra kijárással.
Végül? Dehogy!
Még rosszabb idők jönnek. Bombázások, nyilasok. Padlás, ahol nagyon csendben kell lenni; egy iszonyúan zsúfolt védett ház, a téglagyár. És a zsidó gimnáziumban működő munkaszázad, ahol Ocskay százados több mint kétezer embert védelmez.
Amellett, hogy Zágoni Balázs kiváló pontossággal veszi sorra a magyarországi zsidó holokauszt szakaszait, nagy hangsúlyt fektet a hangulat bemutatására. Milyen, ha egy család három, különböző életvitelű ága zsúfolódik be a csillagos ház egyetlen lakásába? Milyen egy légópince? Milyen gyereknek lenni a háború alatt?
És az örök bizonytalanság. Mi lehet a Lengyelországba vitt vidéki rokonokkal? Mi lehet Apával, aki egy ideje már nem jött haza a munkaszolgálatról? Igaz lehet az a szörnyűség, amit a Dunáról suttognak? És a röpcédulák, amit az amerikaiak szórnak, vajon az igazat mondják, vagy ez is csak propaganda? Elmenjünk, vagy maradjunk? Külföldre küldjük a gyereket? Jó a svéd védlevél? Vagy csak a svájci? Mikor lesz már vége? Mikor jönnek az oroszok?
A csillag és a százados nagy előnye, hogy nem áll meg a "felszabadítás"-nál. Karórákról, vénasszonynak maszkírozott fiatal lányokról és málenkij robot-ról ugyanúgy szó esik, mint korábban bujkálásról, bomba rombolta otthonokról, holtakról.
Zágoni egy percig sem mentegeti a magyar társadalmat, de nem is démonizálja azt. A németek, az SS, csak igen röviden bukkannak fel a könyvben, egyértelmű, hogy a zsidók begyűjtése, meghurcolása és a "séták a Dunához" mind-mind a nyilasok felelőssége.
De az országban nem csak zsidók és nyilasok élnek. Milyen a lakosság?
Vannak házmesterek, akik készségesen küldik a halálba az embereket, és házmesterek, akik védelmet nyújtanak nekik. Járókelők, akik rámosolyognak a Dávid-csillagos kisfiúra, és járókelők, akik bele kötnek. Emberek, akik halálra váltan nézik a feltartott kezű menetet, és emberek, akik szerint jobb, hogy elviszik őket.
És persze a legnagyobb kérdés: mit bír ki a gyerekek barátsága? Ha már nem járnak együtt iskolába? A távolságot? Ha már egészen más életet élnek? Kibírhatja-e egy barátság, ha az egyikük olyasmit élt át, amiről nem képes beszélni?
Zágoni Balázs igen átgondoltan mutatja be a magyarországi zsidó holokausztot. A témából adódóan van néhány megrázó kép és jelentet a könyvben, de Zágoni egy pillanatra sem feledkezett el róla, hogy A csillag és a százados gyerekeknek szól. Tizenhárom éves kortól ajánlom.
Ettől kezdve figyelte az embereket az utcán: a legtöbben, ha meglátták a kabátján a csillagot, gyorsan félrepillantottak. De voltak, akik úgy néztek rá, mint valami undorító bogárra. És akadtak, kevesen, akik ismeretlenül rámosolyogtak."
Zágoni Balázs: A csillag és a százados – Móra, Bp., 2024
Korosztály 13+
Kaland: 8/10
Elgondolkodtató: 9/10
Nekem hogy tetszett: 10/10
Holokauszt
II. Világháború
Barátság
További infó: https://mora.hu/konyv/a-csillag-es-a-szazados
Irene Adler még nem "A Nő" csupán egy gondosan óvott úri kisasszony, aki egyáltalán nem akarja, hogy óvják. Sherlock Holmes még nem világhírű detektív, és Arséne Lupin sem a hírhedt úri betörő, csupán két éles eszű, kalandra éhes kamasz. De 1870 nyarán, mikor a tenger egy férfi testét sodorja a partra, minden megváltozik. A három gyerek...
A mai holokauszt emléknap tiszteletére legyen szó a gyerekkönyvek egyik legnagyobb tabujáról. Bemutatásra kerülhet egy ifjúsági könyvben a holokauszt? Kell erről egy gyereknek tudnia, vagy inkább gondosan kerüljük a témát? És ha beszélünk róla, mennyi idős kortól tegyük? És főként, hogyan?
Sági Bence kémiatanára eltűnt, és nem hagyott maga után mást, csak egy zavaros verset. A vers hamar rejtvénnyé válik, a diákok pedig lelkesen vetik magukat a nyomozásba. De mikor kiderül, hogy a győztesek közt nem kevesebb, mint egymilliárd forintot osztanak szét, az egész város felbolydul, így Ságiéknak már nem csak a fejtörőkkel és a lelkes...