Zejde elmeséli, hogyan szorongatta a hegedűjét a marhavagonban, mesél az érkezésről Auschwitzba. Az édesanyját rögtön balra küldték, apját és a bátyait jobbra. Őt pedig kiemelték, és az auschwitzi zenekarba tették. A zenekarnak két feladata volt. Egyrészt gyors ütemű zenét kellett játszaniuk a rabok meneteltetéséhez, másrészt az új foglyok érkeztetésénél kellett játszaniuk, hogy nyugalmat biztosítsanak. Hiszen, ahogy Zejde is gondolta az első nap, "Mennyire lehet rossz egy hely, ha van muzsika?" A családjából egyedül Zejde élte meg a tábor felszabadítását. A hegedűre pedig többé nézni se bír, számára a zene "a halál hangja".
Zejde közel hatvan évig nem beszélt a múltjáról, most sem
könnyű neki. De ahogy szembe néz a fájdalmával, a zenével is újra barátságot
köt és utat enged hihetetlen tehetségének.
Összekapcsolódó tragédiák
A holokauszt nem az egyetlen tragédia, amivel a Nagyapa hegedűje foglalkozik. A kamaszok
egy olyan darab színpadra állításán dolgoznak, ami az 1905-ös pogrom alatt
játszódik, és teszik mindezt 2002 februárjában, alig öt hónappal szeptember 11.
után. Shirli jól emlékszik arra a napra, mikor megtudták, hogy baleset történt,
egy repülő az egyik toronyba csapódott. Emlékszik, amikor a második repülő is
becsapódott, és rádöbbentek, hogy szó sincs balesetről. Az iskola bezárt, a
gyerekekért eljöttek. Aggódás a rokonokért, a sokk, ahogy a parton állva
nézték, ahogy a második torony is összedől.
Azóta eltelt öt hónap. Sok időnek tűnik, de a tragédia még
mindig velük van, és a világ örökre megváltozott. Nem csak politikailag (erről,
és a háborúról egyáltalán nem beszél a könyv) de a hétköznapok is. A híradóban
állandóan a romeltakarításról tudósítanak. Az iskola felvett egy biztonsági
őrt. A kamaszok megkapják első mobiltelefonjaikat, mert a szülők már állandóan
aggódnak. Felerősödik a muszlimellenesség.
Ez utóbbit a könyv súlyosan elítéli. Zejde nem felejt el rámutatni az ábrahámita
vallások közti kapcsolatra, szerinte a zsidók, a keresztények és a muzulmánok
mind Ábrahám gyermekei, ennél fogva "ugyanaz a vér csörgedezik" az ereikben.